Hölgyek nyugdíjörvényben

K Küldés K Nyomtatás

Magyarországon ma a hölgyek átlagosan 8-9 évvel hosszabb életre számíthatnak, mint a férfiak. Vagyis a hölgyek a nyugdíjas koruk tekintélyes tartamát szomorúan nagy valószínűséggel özvegyen élik majd meg. Nem elég, hogy a férfiaknál eleve kevesebb átlagos nyugdíjra számíthatnak, hanem e kis nyugdíjból hosszabb ideig is kell megélniük.

TB-csapások

Nem számíthatunk-e a társadalombiztosítástól több nyugdíjra? Sajnos, nem. A TB nyugdíjrendszerére először a rendszerváltozás mért hatalmas csapást, amikor a járulékot fizető aktív dolgozók tömegei és az utánuk fizetett járulékok egyaránt drámaian megcsappantak, miközben a munkanélküliség elől menekülve vagy a leépítések áldozataként százezrek kerestek az öregségi és rokkantsági nyugdíjrendszerben menedéket. (Ma már sokan bánják közülük...) Sokkal kevesebben fizettek sokkal kevesebb nyugdíjjárulékot, amelynek összegét sokkal több nyugdíjas között kellett szétosztani. Ezért váltak a rendszerváltozás legnagyobb pénzügyi veszteseivé a nyugdíjasok. Ez már történelem.

Miután Magyarország az Európai Unió tagállama, ez nyilván a nyugdíjakra is jótékony hatást gyakorol, vethetné közbe egy jóhiszemű laikus. Bár igaza lenne! A TB-re mért gazdasági csapást ugyanis Európa-szerte súlyos demográfiai csapások fogják követni: már ezekben az években a történelem legnagyobb létszámú idősödő korosztályának tagjai, a baby boomer-ek készülnek nyugdíjba vonulni, miközben az aktív dolgozók körébe lépő fiatal korosztályok létszáma pont ebben az időszakban a vén kontinensen mindenütt történelmi mélypontra esik. Vagyis még kevesebben fizetnek majd – a globális piac nyomása miatt még kevesebb – járulékot, miközben egyre többen leszünk nyugdíjasok.

A nemzetközi népesedési helyzet egyre fokozódik.  

Majd a nyugdíjpénztár?

Nem baj, vethette volna egészen az elmúlt évig laikusunk ismét közbe, majd a magán-nyugdíjpénztárból kiegészítjük a TB-től kapott összeget, és ez segíteni fog az időskor pénzügyi szakadékainak áthidalásában. A helyzet azonban akkor sem lett volna rózsás, ha nem mér a kormányzat halálos csapást a tőkefedezeti nyugdíjpillérre. Nagyon kevéssé lett volna valószínű ugyanis, hogy a havi bruttó jövedelem kevesebb mint 10 százalékának megfelelő megtakarítások révén a nyugdíjaskori kiadások jelentősen magasabb százalékát lettünk volna képesek fedezni – vagyis enyhült volna a pénzügyi szorítás, de egyáltalán nem múlt volna el. Az önkéntes nyugdíjpénztárakban pedig még ennél is sokkal kisebb összegek halmozódnak, így érdemi támaszt valószínűleg csak keveseknek nyújthatnak majd.

Közelít az ezüst tél?

Pénzügyi tél közelít mindannyiunk felé? Dermesztő öregkorra számíthatunk anyagi szempontból? Igen, ha nem teszünk ellene valamit. De mit tehetnénk? A magyar nők jellemző fogyasztási szokásai alapján akár két-háromszorosára is nőhetnek mindennapi kiadásaik az elkövetkező 15-20 évben. (Gondoljon csak arra, kedves Hölgyem, hogy milyen eszközöket használt tíz éve a konyhájában és miket használ most!) A társadalombiztosítástól várható nyugdíjaink relatív értéke viszont riasztóan nagy valószínűséggel zuhanni fog ugyanebben a másfél-két évtizedben. Vagyis egyre nagyobb jövőbeni pénzhiánnyal kell szembenéznünk. Hogyan előzhetné meg ezt a jövőbeni pénzhiányt egy olyan család, amelynek bevételeit a mai kiadások is teljesen fölemésztik?

Idő, előrelátás, elszántság

Egyetlen módszert talált föl az ember ennek a látszólag megoldhatatlan problémának a megoldására. A hosszú távú pénzügyi tervezést. Nem kell hozzá más, mint egy-két évtizednyi idő, tudatos előrelátás és felelősségteljes elszántság.

Pontosan e három feltétel az, amely minden fiatal és középkorú hölgy rendelkezésére áll. A hölgyek eleve jobban képesek átérezni az élet nagy összefüggő ciklusait, mint a férfiak, így képesek kitartóan végrehajtani a valóban hosszú távú családi terveket is.  

Áldozathozatal

Egy pénzügyi terv végrehajtása mindig áldozatot követel. Az áldozat abban nyilvánul meg, hogy vágyaink ellenére lemondunk néhány igényünkről, elhalasztunk néhány nagybevásárlást, néhány százalékkal visszaszorítjuk mai kiadásainkat. Annak érdekében, hogy a jövőben tátongó hatalmas pénzügyi űrt lassan betömjük. Nem másért hozunk áldozatot: hanem magunkért és szeretteinkért.

A fejlett demokráciákban általában minden családnak van ilyen évtizedekre szóló pénzügyi terve. Az egyedülállóknak még inkább, hiszen ők még családi támogatásra is csak kisebb mértékben vagy egyáltalán nem számíthatnak. Nekik sem volt könnyű belátniuk, hogy holnapi megélhetésük mai fogyasztási önkorlátozásuktól függ.

A tíz év múlva bekövetkező pénzhiány ugyanis olyan, mint a magas vérnyomás: most nem fáj, ezért nem is törődünk a gyógyításával. S amikor a szívroham támad, már késő a bánat.

A sokk

Ez lebegjen a szemünk előtt, amikor összeadjuk mai és kiszámítjuk holnapi kiadásainkat, majd összevetjük őket a húsz-harminc év múlva is biztosan várható bevételeinkkel, és mindezek alapján szembesülünk jövőbeni pénzhiányunkkal.

A hiány első látásra mindenki számára sokkoló élmény. Általában több tízmillió forintos nagyságrendű nyugdíjtőkét kell(ene) a hölgyeknek megteremteniük ahhoz, hogy hozamai révén képesek legyenek megőrizni megszokott életvitelüket.

Álom ezüstös kivitelben

A nyugdíjtőke nagysága azonban csak első ránézésre riasztó. Egy hosszú távú pénzügyi terv pontosan arról szól, hogyan lehet lépésről-lépésre megteremteni a szükséges vagyont. Idő kell hozzá, előrelátás és makacs elszántság. Mindössze a család napi fogyasztását kell néhány százalékkal csökkenteni vagy a fogyasztást sokkal tudatosabbá tenni.

Mintha minden áldott nap a szemünk előtt lebegne egy gyönyörű új ruha, egy szívfájdítóan szép külföldi utazás, a nappali új ülőgarnitúrája, a kényelmesebb autó vagy a gyerek oxfordi csereüdülése. Amire gyűjt a család.

Csak éppen ez a ruha, ez az utazás, ez az ülőgarnitúra, ez az autó, ez a csereüdülés nem a mai életünket gazdagítja, hanem húsz vagy harminc év múlva esedékes.

A hölgyek ezt képesek átérezni. Képesek erről előre álmodni. Ezért van a hölgyek kezében saját jövőjük  pénzügyi boldogsága. Is.


 

K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...