Gyilkos számok - egy valódi thriller a nyugdíjról

A felosztó-kirovó nyugdíjrendszer alapképlete mellbevágóan egyszerű: a bevételi oldalt a járulékfizetők száma és az általuk fizetett járulékok összegének szorzata adja, amelynek elvileg meg kell egyeznie a kiadási oldallal, amely természetesen a nyugdíjasok száma és a részükre juttatott ellátások összegének szorzata.

Ideálisan akkor működhet egy ilyen rendszer, ha nagyon sok az aktív járulékfizető, akiknek viszonylag kevés járulékot kell fizetniük (így nem alakul ki fizetési ellenérdekeltség), s az így befolyt bevételt viszonylag kevés nyugdíjas között kell felosztani (mert a várható élettartam nem túl magas), akik így egyénenként magas ellátást kaphatnak, amíg csak - nem túl sokáig - élnek.

Alig százhúsz évvel ezelőtt, ennek a Bismarck nevével fémjelzett megoldásnak az európai terjedése idején pont ilyen volt a helyzet. Azóta azonban a feje tetejére állt a világ - Magyarországon is.

Látszólag nincs semmi baj, hiszen jelenleg egy magyar átlagnyugdíjas 1,6-szer annyi elkölthető jövedelemmel rendelkezik, mint egy minimálbéres aktív dolgozó.

A jelenleg kétmillió negyvenezer magyar öregségi nyugdíjas ellátásaiból számított átlagos nyugdíj összege havi 115.786 Ft. Az idén 105.000 Ft minimálbér nettó összege viszont csak 68.775 Ft. 

Vagyis ez itt maga a Nyugdíjparadicsom...

Akkor mégis miért szaporodtak meg a nyugdíjrendszer jövőjét egyre borúsabb színben feltüntető elemzések?

Nagyon egyszerű az ok: a ma középkorú generációknak drámai jövedelemzuhanásra kell felkészülniük, mire ők betöltik a nyugdíjkorhatárukat.

Sokkal kevesebb lesz a járulékfizető dolgozó itthon Magyarországon, mint ma, miközben beáramlik a nyugdíjasok közé a teljes Ratkó-nemzedék.

2030-ig 2,1 millió ember éri el a nyugdíjkorhatárát, miközben csak 1,6 millió gyerek lép majd a munkaerőpiacra - ha egyáltalán itthon lesz dolgozó, és nem valahol Európában. (Ahol már félmilliót közelíti a tartósan kinn dolgozó magyarok létszáma.) Vagyis 15 éven belül félmillióval kevesebb lesz a járulékfizető azért, met kevés a gyerek, egy másik félmillióval azért, mert inkább külföldre vándorolnak a magyarok dolgozni -  miközben kétszázezerrel nő a nyugdíjasok átlagos létszáma. 

Egymillióval kevesebb járulékfizető - akiknek kétszázezerrel több nyugdíjas járadékát kell fedezniük. Nem kell PhD végzettség ahhoz, hogy megsejtsük, milyen összegű nyugdíjak jönnek ki ebből, igaz?

Az itthon maradt aktív dolgozók egyre erősebb harapófogába szorulnak: viselik a közterheket, eltartják a gyerekeiket, támogatják a szüleiket és nagyszüleiket - ha tudják...

Aki ma megy nyugdíjba, az átlagosan az utolsó bevallott és adózott nettó keresete 70-80 %-ára számíthat induló nyugdíjként (ez a helyettesítési ráta az első nyugdíj összegének aránya az utolsó munkabér nettó összegéhez). Ha 2030-ban megy valaki nyugdíjba, már csak 50% helyettesítési rátára számíthat. És ha 2040 környékén éri el a nyugdíjkorhatárt - az 1975 környéként született utolsó nagy létszámú magyar generáció tagjaként -, már csak 30%-os helyettesítési rátára számíthat! 100 ezer Ft utolsó nettó keresetre vetítve 30 ezer Ft lehet az átlagos nyugdíj - kevesebb, mint 100 €...

Ezért kell minden fiatal és középkorú magyarnak elgondolkodnia, hogyan és miből szeretne majd nyugdíjasként megélni.

Lényegében csak két választásunk van: vagy elkezdjük minél előbb (adójóváírással támogatva) a nyugdíjcélú megtakarításainkat, vagy a saját gyermekeink nyakába varrjuk magunkat. Ha vannak.

A mai középkorú korosztály máris kettős szorításban él, hiszen e korosztályok tagjai közül nagyon sokuknak kell már most is támogatniuk a szüleiket - pedig ez itt még a Nyugdíj-Kánaán ahhoz képest, ami egy-két évtizeden belül biztosan várható.

A CIG Pannónia Biztosító készíttetett is egy kiváló felmérést e témakörben (a 18-59 éves lakosságra reprezentatív kutatást az NRC Marketingkutató és Tanácsadó Kft. végezte 1200 fős mintán 2015. áprilisában.) Eszerint a 18-59 éves magyar lakosság 52 százalékának legalább egyik szülője nyugdíjas már, 30 százalékának pedig van olyan nyugdíjas hozzátartozója, aki segítségre szorul, és 21 százaléka aktívan részt is vesz idősebb rokona támogatásában. Többségük számára ez anyagi áldozattal jár annak ellenére, hogy leggyakrabban nem pénzzel, hanem természetben – például a nagybevásárlás intézésében, orvoshoz szállításban – nyújtanak segítséget. A még aktív szülők felnőtt korú gyermekeinek 63 százaléka úgy véli, nem lesz majd pénze nyugdíjas szülei támogatására – derül ki a CIG Pannónia Életbiztosító Nyrt. megbízásából készült kutatásból.

Mindannyiunk számára nagy könnyebbséget okozna, ha a középkorú generációk tagjai - gyermekeik eltartása és szüleik támogatása mellett - haladéktalanul hozzákezdenének a saját privátnyugdíjuk megalapozásához. Mert különben a gyermekeik vállára nehezedő terhelés a sokszorosa lesz annak, mi most az ő vállukat nyomja...

Ha egyetértenek a fentiekkel, azért, ha pedig nem értenek egyet vele, akkor meg azért kérem, osszák meg barátaikkal és kérjék meg őket is, hogy osszák tovább és lájkolják a NyugdíjGurut :-)