Gyermeknevelésért magasabb nyugdíj?

Gyermeknevelésért magasabb nyugdíj?

2015. 10. 16.
Ezt az összefoglalót több, mint hat hónapja készítettem. Az összefoglalómban szereplő információk a megjelenéskor természetesen pontosak voltak, de mára a jogszabályi változások miatt módosulhattak. Kérem, ellenőrizze a téma megjelenését a friss posztjaim között is!

Felfoghatatlan tempóban változik a demográfiai világ. A folyó finanszírozás alapelve ennek következtében a szemünk láttára válik működésképtelenné.

K Küldés K Nyomtatás

 

A korabeli alapelv szerint a sok aktív dolgozó hosszú munkaviszonyban szerzett keresete után fizetett járulékok fedezték a nyugdíjazásukat követően jellemzően már csak néhány évig élő, viszonylag kevés időskorú nyugdíját. Közelebbről nézve három egymást követő nemzedék egymás iránti bizalmára épült a rendszer: a szülő fizeti a járulékot, hogy a nagyszülőnek legyen nyugdíja, miközben eltartja a gyermekét annak reményében, hogy mire ő is megöregszik, a gyermeke fizeti majd azt a járulékot, amiből neki lesz nyugdíja.

Miért volt egyáltalán szükség erre a folyó finanszírozású rendszerre? A történelem során mindig a család feladata volt a gyermekek felnevelése mellett az öregek eltartása is, miért nem maradhatott ez így? A legfontosabb ok természetesen az iparosítás volt, amely felszívta a városokba a mezőgazdaságban robotoló tömegeket és szétrobbantotta a hagyományos nagycsaládi kötelékeket azok gazdasági alapjaival együtt. Az idős családtagok eltartásának korábbi családi kötelezettségét ezért kellett társadalmasítani, vagyis az állam által erre a célra beszedett speciális közteherből, a nyugdíjjárulékból finanszírozni. 

A 120 évvel ezelőtti helyzetben a születéskor várható élettartam 46 év volt, így nem kellett arra számítani, hogy az emberek tömegesen megélik a nyugdíjkorhatárt, arra pedig végképp nem, hogy utána hosszú ideig élnek még nyugdíjasként. Másfelől a termékenységi ráta nagyon magas volt, a termékeny nők jellemzően 6-8 gyermeket szültek, akik felnővén biztosították, hogy mindig legyen rengeteg járulékfizető. A gyors ipari fejlődés pedig elegendően sok munkahelyet teremtett a munkaerőpiacra folyamatosan áramló fiatal tömegeknek.

Ezen az elven azonban már nem lehet sokáig működtetni a nyugdíjrendszert, olyan gyökeresen megváltozott a világ.

A születéskor várható élettartam 100 év alatt 30 évvel nőtt, ennek következtében szinte mindenki számíthat arra, hogy megéli a nyugdíjkorhatárát, amelyet követően még másfél-két évtizedig nyugdíjasként fog élni. Eközben a termékenységi ráta történelmi mélypontra zuhant (100 termékeny korban lévő hölgynek Magyarországon csak 137 gyermeke születik a 100 évvel ezelőtti 600-800 gyermek helyett). A társadalom e két fő ok következtében gyorsan öregszik, vagyis arányaiban egyre több az idős ember. A járulékfizetők száma viszont drámai tempóban zsugorodik, egyrészt amiatt, hogy nem születik elég gyermek, másrészt amiatt, hogy a fiatalok és középkorúak egyre növekvő létszámban választják a tartós külföldi munkavégzést (s így itthon nem fizetnek járulékot).

Magyarországon évtizedek óta nagyon kevés gyerek születik. Évente kilencvenezer alá csökkent a babák száma. Már eddig is hiányzik úgy egymillió gyerek a nyugdíjrendszer jövőbeni fenntarthatóságához. Képzeljük el, ha ennél is több hiányzik majd, pont akkor, amikor a mai harmincas-negyvenes korosztály szeretne nyugdíjat kapni.

A hölgyek átlagosan 28 éves koruk után (diplomások 31 éves koruk után!) szülik meg az első - és jellemzően az utolsó - gyermeküket. Száz éve a nők harminc éves korukra már befejezték a gyermekszülést, kétszáz éve szerencsések voltak, ha egyáltalán megérték ezt az életkort - nyolc-tíz gyermek kihordása után...

Jelenleg negyvenezerrel több magyar hal meg átlagosan egy évben, mint ahány gyermek születik, ezért évente negyvenezer fővel fogy a lakosság. 25 év múlva egymillióval leszünk kevesebben! És nem az öregek, hanem a fiatalok száma apad el.

Felfoghatatlan tempóban változik a demográfiai világ.

A folyó finanszírozás alapelve mindezek következtében a szemünk láttára válik működésképtelenné.

Nem véletlen, hogy a szakértők körében folyamatosan zajlik a lehetséges refomokról szóló vita. A Népesedési Kerekasztal például néhány éve javaslatot tett arra, hogy a felnevelt gyermekek számától is függővé kell tenni a nyugdíj összegét. Eszerint azoknak, akik legalább két gyereket felneveltek –- feltéve, hogy e gyerekek legalább középszintű iskolai végzettséget szereztek –-, magasabb nyugdíjat kell kapniuk, mint azoknak, akik ezt a minimumfeltételt nem teljesítették. A javaslatot néhány hete az ONYF társadalombiztosítási konferenciáján ismételten megvitatták, miután az egyik legégetőbb problémára, a járulékfizetők számának zuhanására próbál megoldást találni.

A középfokú végzettséget szerzett legalább két gyermek felnevelését e koncepció alapján természetbeni járulékfizetésnek kell tekinteni. A jelenlegi, keresőtevékenységre alapozott járulékfizetési elv nem változna lényegesen, csak kiegészülne a gyerekek kapcsán járó bónusz-málusz rendszerrel.

Mielőtt eszünkbe jutna a Ratkó-korszak rossz emlékű gyermektelenségi adója, inkább a mai rendszerbe épült "gyermekességi" adóra figyeljünk, vagyis arra, hogy aki gyermeket nevel, az ennek magas költségei miatt nem tud annyi nyugdíjjárulékot fizetni, mint a gyermektelen. A gyermek e koncepció alapján olyan társadalmilag hasznos befektetés - azaz közjószág -, aki biztosítja a nagy társadalmi elosztó rendszerek jövőbeni fenntarthatóságát. Az a szülő, aki ilyen közjószágba fektet be, megérdemli e befektetése hozamát is, vagyis azt, hogy magasabb nyugdíjra legyen jogosult.

Tökéletesen igaz, hogy egy szülőnek minél több gyermeke van, annál nagyobb eséllyel él rosszabbul anyagi szempontból. Ráadásul nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, hogy az anya sokáig otthon maradjon a gyermekeivel, mert az egykeresős modell a legtöbb esetben nem működik. Ez sem nagyon szítja a gyermekvállalás tüzét. Az pedig különösen lohasztja a kedvet, ha a magyarországi lehetőségek zsugorodása miatt külföldre mennek a termékeny korban lévő lányok tanulni és dolgozni. A Népességtudományi Intézet komor előrejelzése szerint a mai huszonéves magyar nők 40 százaléka gyermektelenül, 60 százaléka pedig házasság nélkül élheti le az életét.

A javaslat szerinti bónusz-málusz rendszer csak a 35. életévüket be nem töltött személyekre vonatkozna, akiknek legalább 30 éve van még hátra a nyugdíjkorhatáruk betöltéséig. Itt érdemes elgondolkodnunk el egy pillanatra. Mi lesz pontosan 30 év múlva? A 2040-es évek derekán éppen összeroppan a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer, mert az utolsó nagy létszámú magyar korosztály, az 1970-es évek derekán született „gyes-nemzedék” is eléri a nyugdíjkorhatárt, s utánuk csak demográfiai sivatag húzódik generációkon át.  (Legalább egymillió meg nem született magyar gyermekről, a Ratkó-dédunokák és -ükunokák hiányzó nemzedékeiről van szó.)

Ebben a történelmi vészhelyzetben kínálna halvány reményt a gyermekeiket tisztességben felnevelő szülők számára az ismertetett javaslat. Sovány vigasz lenne nekik is, hiszen hatalmas léptekkel tartunk a nyolcmilliós Magyarország felé, ahol a lakosság harminc százaléka 65 évesnél idősebb lesz - akiket nem tudnak finanszírozni a zsugorodó létszámú fiatalabb nemzedékek itthon maradó tagjai még akkor sem, ha a gyermeknevelésbe fektető szülők jogosan tartanának igényt befektetésük hozamára...

 

(Ez a cikkem megjelent a Hetek című hetilap 2015, október 16-i számában itt.)

 

 image-gallery

 

 

 

 

K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...