Flóra, csináljunk gyereket?

Flóra, csináljunk gyereket?

2016. 07. 29.
Ezt az összefoglalót több, mint hat hónapja készítettem. Az összefoglalómban szereplő információk a megjelenéskor természetesen pontosak voltak, de mára a jogszabályi változások miatt módosulhattak. Kérem, ellenőrizze a téma megjelenését a friss posztjaim között is!

Sokkal kevesebb gyermek születik minden évben, mind ahányan elhaláloznak, így fogy a magyar. Milyen következményekkel jár ez a szomorú folyamat a nyugdíjrendszer tekintetében?

K Küldés K Nyomtatás

 

Iratkozzon föl az INGYENES heti hírlevelemre, hogy időben értesüljön a nyugdíjrendszert érintő hazai és nemzetközi fejleményekről, s ennek kapcsán az Ön jogairól és lehetőségeiről!

 

"Flóra, csináljunk gyereket

Hadd vessen cigánykereket"

József Attila: Töredékek

 

A legutóbbi (2011) népszámlálási adatok népességtudományi elemzései alapján kirajzolódnak olyan társadalomrobbantó demográfiai folyamatok, amelyek a nagy állami újraelosztó rendszerek jövőbeni működését alapjaiban veszélyeztethetik.

A nyugdíj, az egészségügy, az oktatásügy, a kivándorlás kérdései nem vizsgálhatók a következő összefüggések figyelembe vétele nélkül.

Nagyon kevés gyerek születik. Évente kilencvenezer alá csökkent a babák száma. Már eddig is hiányzik úgy egymillió gyerek - a nyugdíjrendszer jövőbeni fenntartásához. Képzeljük el, ha ennél is több hiányzik majd, pont akkor, amikor a mai harmincas-megyvenes korosztály szeretne nyugdíjat kapni.

Negyvenezerrel többen halunk meg átlagosan egy évben, mint ahányan születünk: így aztán évente negyvenezer fővel fogy a magyar. Vagyis 25 év múlva egymillióval leszünk kevesebben! (Persze nem az öregek, hanem a fiatalok száma apad majd el, mint fáradt anyamellből a tej...)

A házasodási kedv változatlanul lanyha: az utóbbi években évente 35-40 ezer házasságkötés történik, miközben a válások száma az egekbe szökik. (Ha egy fiatal férfi olvassa a statisztikát, már emiatt elmegy a kedve, hogy frigyre lépjen szíve aktuális szerelmével.) A szülőképes korú nők közel kétharmada ma már nem él házasságban (húsz évvel ezelőtt pont ugyanekkora arányban házasságban éltek az akkori termékeny hölgyek). A házasságban pedig hagyományosan erősebb a gyermekvállalási kedv. Ráadásul azok a hölgyek, akik nem élnek házasságban, többségükben tartós párkapcsolatban sem élnek, így aztán pláne nincs kedvük gyereket szülni. Majd ha jön az igazi, tőle hármat is szeretnék! Persze az igazi pont olyan ritkán jön, mint a herceg hófehér paripán. Így aztán nem születnek meg a vágyott gyerekek, s a reménybeli mama magányosan kiöregszik a szülőkorból. Szinglinek lenni csak temporálisan móka: tartósan – szörnyű állapot.

A babák fele már ma is házasságon kívül születik. Miért gond ez? Mert vagy hiányzik, vagy elmosódik a tartós apa-modell a kisgyermek számára, s ennek beláthatatlan következményei vannak hosszú távon az egész társadalomra. Találkoztunk már mindannyian elkényeztetett, kezelhetetlen, fegyelmezetlen mamakedvence iskolatárssal. Vagy ilyen főnökkel a munkahelyen. Apa nélkül nem jó felnőni. (Sok apával sem.) Elharapóznak a látens szociopaták köröttünk. S persze ha férfiak, ők is lelépnek majd, ha véletlenül gyereket csinálnak a jövőben. Ezt a modellt látták. Ördögi kör.

A Ratkó-nemzedék (a mai hatvanasok) lányainak (a mai 35-40 éves nőknek) különösen sok gyermeket kellene szülniük, hiszen ők még sokan vannak. Ehhez képest a gyermekvállalási kedv a padlón van, a hajlandóság is csak ideologikusan létezik. Jelenleg ebben a korosztályban a nők körében 20 százalékos a gyermektelenség! Vagyis már ma is minden ötödik termékeny hölgy gyermektelen! Pedig ha ők kiöregszenek a szülőképes korból, utánuk csak termékenységi sivatag marad. Annyira kevés a Ratkó-lányunoka, hogy tőlük még akkor sem várható a nagy elosztó rendszerek működtetéséhez elegendő számú utód, ha éjjel-nappal szülnének. Persze nem fognak. Sőt.

A gyermekvállalási kedv drámai zuhanásához egy friss adat: az utóbbi negyven évben a szülőképes korú nők száma 11 százalékkal csökkent (mert a legtöbben a Ratkó-korszakban született hölgyek vannak, s az ő lánygyermekeik száma már kicsit kevesebb, hiszen fiúkat is szültek), ezzel szemben a születések száma 42 százalékkal szakadt be. Vagyis a termékeny korú nők gyermekvállalási hajlandósága foszladozik a magyar valóság viharaiban. Ez a hajlandóság nem erősíthető meg könnyedén: utoljára az 1969-ben bevezetett gyes ugrasztotta meg ténylegesen a születésszámot, különösen 1975-ben. Az én véleményem szerint akkor is csak azért, mert nagyon sokan éltek házasságban (Ratkó-nemzedék), akik hétfőn este (TV-adásszünet) nem tudtak mit csinálni, hát jobb híján egymásra fanyalodtak... A most bevezetett családtámogatási eszközöktől (gyes melletti munkavállalás lehetővé tétele, gyed extra, családi adó- és járulékkedvezmény rendszer kiterjesztése, csok és hasonló intézkedések) se várjunk csodákat.

Az édesanyák is egyre idősebbek az első gyermekük születésekor. Csak az ország legelmaradottabb vidékein, a mélyszegénységben élők körében elfogadott a nagyon fiatal lányok terhessége. A hölgyek átlagosan 28 éves koruk után (diplomások 31 éves koruk után!) szülik meg az első - és nagyon sok esetben az utolsó - gyermeküket. Száz éve a nők harminc éves korukra már befejezték a gyermekszülést, kétszáz éve szerencsések voltak, ha egyáltalán megérték ezt az életkort - nyolc-tíz gyermek kihordása után... Felfoghatatlan tempóban változik a demográfiai világ.

Sajnos minél több gyermeked van, annál nagyobb eséllyel rosszabbul élsz anyagi szempontból. Ráadásul nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, hogy az anya sokáig otthon maradjon a gyermekével, mert éhenhalnak. Az egykeresős modell nem működik. Ez sem nagyon szítja a gyermekvállalás tüzét. Az pedig különösen lohasztja a kedvet, ha a magyarországi lehetőségek zsugorodása miatt külföldre mennek a lányok tanulni és dolgozni.

Mindezek eredményeként a Népességtudományi Intézet komor előrejelzése szerint a mai huszonéves magyar nők 40 százaléka gyermektelenül, 60 százaléka pedig házasság nélkül élheti le az életét.

 

Azért ez elég rémisztő egy olyan tradicionális társadalomban (a miénkben), ahol elvben mindenki legalább két gyereket szeretne, s ahol a demográfiai propaganda a sokgyermekes családmodell felsőbbrendűségét sulykolja.

A tények makacs dolgok: tartunk a nyolcmilliós Magyarország felé, ahol a lakosság harminc százaléka 65 évesnél idősebb lesz - akiket nem tud finanszírozni a zsugorodó létszámú fiatal és a kitartó középkorú generáció.

Szép új világra öregszünk, mindannyian. Jobb, ha elkezdünk végre gondolkodni. Előre.

 

K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...