Az erősebb nem: a NŐ

K Küldés K Nyomtatás

Az elmúlt két évszázad előkészítette a nők szerepének gyökeres változását. Ez a forradalmi átalakulás pár szóban összefoglalható: fölszabadulás a reprodukciós rabszolgaság alól.

A társadalom fennmaradásához szükséges folyamatos önreprodukció terhét kezdettől fogva mindig a nők viselték, s ez a roppant reprodukciós teher a legutóbbi időkig egyszerűen lehetetlenné tette, hogy a hölgyek más területeken is ki tudjkanak bontakozni. 

A reprodukciós röghözkötöttség azonban néhány zseniális orvos világraszóló fölfedezései nyomán a 19. századtól kezdve lassan oldódni kezdett. Azt ugyanis elsősorban az okozta, hogy a járványok és a gyermekbetegségek még azelőtt sorozatosan megtizedelték a korábbi évszázadok gyermekeit, hogy termékeny életkorba érhettek volna.

A sorra fölfedezett vakcinákkal megfékezhettük azt a gyötrelmes pazarlást, ami a reprodukciós energiamérlegben mutatkozott. Ha sokkal kevesebb ember hal meg fiatalon, mint korábban, akkor egy idő után sokkal kevesebb gyermek születése is elegendő lesz a népesség fennmaradásához és növekedéséhez.

A nőknek elegendő lesz később is férjhez menniük, hiszen hosszabb ideig élnek majd, így később is megszülhetik az első gyermeküket.

 

 

Emellett a középkorú és idősebb nők is jóval tovább élhetnek, mint korábban, következésképpen sokkal több idejük marad az életben arra, hogy mással is foglalkozhassanak, ne csak a gyermekek szülésével és nevelésével.

Henrik Ibsen lázadó asszonya, a szimbólummá légiesült Nóra valójában ezért hagyhatja el a babaházat: a halandóság csökkenése, a várható élettartam növekedése teszi lehetővé a számára, hogy a függetlenséget választhassa.

A függetlenséggel viszont a nők felelőssége is nagyságrendekkel nőtt. Egyrészt értünk, férfiakért, akik sokkal gyöngébbnek és esendőbbnek bizonyulunk az élet evolúciós mérlegén, másrészt a saját jövőjükért, hiszen elsősorban magukra számíthatnak csak...

K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...