A magánnyugdíj útvesztőjében - szakértői válaszaim a Meglepetés hetilap kérdéseire

K Küldés K Nyomtatás

Nehéz helyzetben vannak azok, akik hamarosan elérik a nyugdíjkorhatárt, és 2010-ben úgy döntöttek, megtartják magánnyugdíj pénztári tagságukat. Hiszen ha továbbra is így határoznak, az aktuális jogszabályok értelmében jelenleg nem juthatnak hozzá megtakarításukhoz. 

2010-ig úgy tűnt, a magánnyugdíjpénztári rendszer biztos alapokon áll. A tőkefedezeti elvnek megfelelően a pénztárak a tagok által, a majdani nyugdíjra befizetett összeget befektették, az pedig a hozamok révén szépen növekedett is. A rendszer hosszú távú kifutása viszont nem valósult meg azáltal, hogy az állami kényszer hatására a többség négy éve visszalépett a TB ellátórendszerbe. Mégis, idén január elsejéig úgy tűnt, az a 61 ezer ember hozott jó döntést, akik meghagyták magánnyugdíj pénztári tagságukat. Hiszen nem csak megtarthatták a befizetett pénzüket (ellentétben azokkal, akiknek a megtakarítását elnyelte az állami költségvetés), de jogosultak voltak arra is, hogy ha kevesebb, mint 15 évig voltak nyugdíjpénztári tagok, a nyugdíjkorhatár elérésével azt egy összegben felvehessék. Ám a 2015. január elsejétől ismét módosították a magánnyugdíjpénztárak tagjait közvetlenül érintő jogszabályokat. Ennek következményeit vettük végig Dr. Farkas András jogásszal, a NyugdíjGuru Facebook-oldal alapító nyugdíjszakértőjével.

Ellehetetlenít a rendelet

Az új jogszabály értelmében ugyanis megszűnt a korábbi gyakorlat, miszerint ha valaki elérte a nyugdíjkorhatárt és legfeljebb 15 évig volt pénztártag, tehát legfeljebb 180 havi befizetést teljesített, akkor egy összegben kivehette a pénzét.

„Egyetlen esetben maradt kivitelezhető az, hogy egy összegben hozzá lehessen jutni a pénzhez – ha meghalunk, az általunk kijelölt kedvezményezettet, illetve annak hiányában a törvényes örököst illeti meg ennek a lehetősége” – magyarázza Dr. Farkas András.

Ellenkező esetben a magánnyugdíjpénztárak mostantól csak életjáradékot utalhatnak.  Ez elméletileg azt jelenti, hogy az addig befizetett pénzt - a megfelelő költségek levonása után - elosztják a statisztikai valószínűségek szerint ránk váró hátralevő hónapok számával.

„Igen ám, csak a gyakorlat két problémát is felmutatott, ráadásul az egyik nagyobb gond, mint a másik. A módosított szabály értelmében ugyanis a magánnyugdíjpénztár csupán abban az esetben fizethet járadékot a saját tagjainak, ha rendelkezik a felügyeleti szerv által elfogadott szolgáltatási szabályzattal. A törvény értelmében kormányrendelet határozza meg részletesen, mi szerepeljen ebben a szabályzatban – csak hogy a rendelet nem született meg. Márpedig a felügyelet a szolgáltatási szabályzat hiányában nem adhat engedélyt az életjáradék folyósítására. Másrészt, a törvény értelmében, a járadékfizetéshez a magánnyugdíjpénztárnak minimum 100 millió forintos biztonsági tartalékot kell képeznie – ez, egy ekkora piac esetében kivitelezhetetlen követelés. Különösen akkor, ha a még működő magánnyugdíjpénztárakat is a végelszámolás réme fenyegeti, hiszen az új szabályozás értelmében ha a nem fizető tagjaik aránya egy hathónapos időszakon belül legalább két hónapon át meghaladja a 30%-ot, a pénztárat automatikusan megszüntetik.”   

Elméletileg a magánnyugdíjpénztár valamelyik biztosítótól meg is vásárolhatná az életjáradékot (abból a pénzből, amit a tagok fizettek be), és a biztosító pedig folyósíthatná havonta a megfelelő összeget. Jelenleg azonban nincs olyan biztosító, amely erre a pici nyugdíjpénztári közösségre olcsón ki tudná dolgozni a pénztári életjáradékot. A tárgyalások folynak ugyan a biztosítók és a magánnyugdíjpénztárak között, de az eredmény még várat magára.

A megoldás várat magára

Mit lehet tenni? Arra, hogy a jelenleg még meglévő négy magánnyugdíjpénztár – Horizont, MKB, Budapest, Szövetség – egyike sem tud semmilyen módon járadékot fizetni, az állam egyetlen megoldást kínál: a magánnyugdíjpénztár tagok bármikor úgy dönthetnek, hogy visszalépnek az állami nyugdíjrendszerbe. Ebben az esetben úgy számolják ki a nyugdíjukat, mintha sohasem lettek volna magánnyugdíj pénztártagok: vagyis megnézik, milyen hosszú szolgálati időt teljesítettek, illetve mennyi járulékot fizettek be 1988. január elseje után.

„Ennek a megoldásnak természetesen az a feltétele, hogy vissza kell utalni az államkasszába az addig befizetett tagsági díjainkat. Cserébe a hozamgarantált összeg feletti részhez (vagyis a reálhozamhoz), illetve a 2010. szeptember 30. után befizetett önkéntes megtakarításainkhoz és a munkáltatóm által esetleg számomra fizetett hozzájárulásokhoz egy összegben hozzá lehet jutni. Márpedig ez az akár több százezres összeg mézesmadzagot jelent a hezitálók számára.”

A legnagyobb gondban pillanatnyilag persze azok vannak, akik hamarosan átlépik a nyugdíjkorhatárt (ők az 1952 második félévében és az 1953-ban születettek).

„Azoknak, akiknek magánnyugdíjpénztári tag hozzátartozója elhunyt és ezért részükre özvegyi nyugdíjat vagy árvaellátást folyósítanak, sajnos nincs igazán választásuk, hiszen az ellátásuk összege nagyban attól függ, mennyi társadalombiztosítási nyugdíj illette vagy illette volna meg az elhunyt tagot. Szakmai véleményem szerint azok is tegyenek így, akik a közeljövőben lépik át a nyugdíjkorhatárt. Hiszen, ha nincs megfelelő tartalékuk, jelen pillanatban gyakorlatilag lehetetlenné teszik számukra, hogy igénybe vegyék a magánnyugdíjpénztári nyugdíjszolgáltatást. Így a TB nyugdíjuk közel a negyedével kisebb lesz, mint akkor, ha visszaléptek volna az állami nyugdíjrendszerbe.  A fiatalabbaknak viszont megéri a megtakarításukat továbbra is a pénztárban hagyni – hiszen idővel az is lehet, hogy pénztár maga fog tudni életjáradékot biztosítani vagy lesz olyan biztosítótársaság, amely ezt megteheti helyette. Természetesen csak akkor, ha fennmarad a nyugdíjpénztáruk... ” 

 

 

 

K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...