Lehet-e gyakorolni a nyugdíjba vonulást?

Sajnos nem lehet gyakorolni a nyugdíjba vonulást:

erre csak egyszer van lehetőségünk.

Ezért létfontosságú tudnunk, hogy a magyar nyugdíjrendszernek az élőmunkát terhelő járulékokra alapozott működése semmilyen toldozgatással nem tartható majd fenn, ha e járulékok összege - a munkaerő demográfiai és kivándorlási okokból bekövetkező drámai zsugorodása miatt - zuhanórepülésbe vált.

A jelenlegi nagyságrendben 2030-tól csak nagy nehézségekkel, 2040-től már úgy sem lehet nyugdíjakat fizetni az akkorra már a magyar társadalom egynegyedét kitevő idősek számára. Vagyis a várható nyugdíj összege zuhan a jövőben. Drámai mértékben.

Az 1965 után született korosztályok tagjainak szembesülniük kell azzal, hogy ők már nem kaphatnak olyan természetességgel és olyan átlagösszegben nyugdíjat, mint az előző generációk.

Az aktív kori életszínvonal részbeni megőrzése is lehetetlenné válik, ha sokkal több és sokkal tovább élő időskorú jogosult járadékát sokkal kevesebb aktív korú itthon dolgozó által fizetett járulékból kell majd finanszírozni.

Ezért elkerülhetetlen kényszerűség az öngondoskodás.

A jó nyugdíj-előtakarékossági program a könyörtelenül zsugorodó állami nyugdíjat olyan szintre egészíti ki, amely lehetővé teszi, hogy az életét bárki hasonló körülmények között folytathassa, mint aktív korában tette.

Ehhez azonban nem azt kell megtakarítanunk, amink marad, miután minden aktuális számlánkat és költségünket kifizettük – hiszen ezzel a hozzáállással úgysem marad semmink.  

Először a jövőbeni kiadásaink fedezetére kell félretennünk, és csak azt elköltenünk az aktuális kiadásainkra, ami ezután marad.

Az Union új nyugdíjbiztosítási megoldása ezért is tetszik különösen nekem. 

Az elkerülhetetlen megtakarítás kényszerűen keserű piruláját különleges kedvezményekkel édesíti meg – Édeshármasban :-)