Jövőtervezés

Súlyos morális kockázat porlasztja a nyugdíjak védelmi rendszereit.

Miután az európai polgárok (megjegyzem: a jövőre semmilyen biztosítékot nem jelentő!) tapasztalatai szerint a kormányzatok az állami költségvetésekből úgyis pótolják nyugdíjrendszereik tátongó hiányát, úgy vélhetik, jobban megéri nekik, ha minimalizálják vagy egyenesen szabotálják nyugdíjcélú közterheik viselését. 

Az államok végül úgyis biztosítanak nekik valami nyugdíjat – aminél akkor sem kapnának sokkal többet, ha rendesen fizették volna a járulékaikat.

Ez a kockázat Magyarországon rendkívül magas, hiszen a segélyként fizetett időskorúak járadéka és a minimális nyugdíj összege csak néhány ezerrel forint tér el egymástól.

A tömeges nyugdíjszabotőr-mentalitást Európa-szerte tovább turbózza az a közös félelem, hogy a folyó finanszírozású felosztó-kirovó (pay-as-you-go) rendszerek a demográfiai egyensúlyok felborulása miatt eleve pilótajáték-logikával épülnek fel.

Vagyis minél később lép valaki a rendszerbe, annál kevésbé számíthat arra, hogy visszakapja a "befektetett" pénzét. 

(Ezt a Világbank már a kilencvenes évek közepén kiszúrta, de az általa javasolt kezelési mód - a nyugdíjrendszerek feltőkésítése, Magyarországon a magánnyugdíjpénztárak létrehozása - éppen elhalt a kormányzati intézkedések nyomán.) Nem túl jó ómen ez a pályakezdő generációk számára.

A helyzetet tovább rontja, hogy a válság utórengéseként a modern európai nyugdíjtörténelemben elsőként súlyosan eladósodott, nagyösszegű jelzáloghitelekkel terhelt friss nyugdíjasok tömeges megjelenése várható, akik nyugdíja valószínűleg a hiteltörlesztő részleteik összegét sem fogja elérni. 

További nyugdíjkockázatot jelentő tényező, hogy az idősek eltartásának kötelezettsége súlyosan rontja az Unió világgazdasági versenyképességét.

Ha az egyre több európai nyugdíjas eltartásának drámaian növekvő terhét az egyre több globális kihívással küszködni kénytelen és egyre kisebb létszámú európai fiatalságra terheljük, akkor Európa könnyen elveszítheti a termelékenységi és növekedési versenyt a világ többi erős régiójával szemben. (A kézenfekvő megoldás nyilván a fiatalok tömegeit kibocsátani kész Törökország csatlakozása lenne – ami a migrációs válság erősödő hullámverésében korántsem kizárható fejlemény. Csak éppen nem tudhatjuk, hogy amit nyerünk a réven, azt nem veszítjük-e sokszorosan el a vámon. Ezért még megpendíteni is csak óvatosan merem, hogy a fiatal és dolgozni kész migránsok tömegei is megoldást jelenthetnének a demográfiai egyensúlyvesztés nyugdíjgyilkos folyamatára).

Abban az esetben, ha a nyugdíjakat Európa-szerte oroszlánrészben biztosító felosztó-kirovó rendszerekben az éppen aktív generáció befizetései nem fedezik az éppen nyugdíjas generációnak a részükre megígért – és általuk az előző generációt eltartó járulékfizetésükkel megszolgált  – nyugdíjukat, akkor az állam

(i) az általános adóbevételeiből kénytelen pótolni a hiányzó összeget, vagy

(ii) eleve kölcsönt kell felvennie a nyugdíjfinanszírozásra, vagy

(iii) kénytelen-kelletlen kevesebb nyugdíjat kell fizetnie.

Mindhárom kényszermegoldás költsége végül úgyis a fiatalabb generációkat terheli. Meddig engedhetjük meg pazarló nagyszülőkként magunknak, hogy tönkretegyük és agyonnyomorítsuk az állítólag imádott kisunokáink életét – különösen azokét, akik még meg sem születtek? 

Nem is beszélve a magyar Alaptörvénybe foglalt "B"-tervről: ha nem működne az állami nyugdíjrendszer megfelelően, akkor majd a nagykorú gyerekek eltartják a rászoruló szüleiket. Közvetlenül. Ha kell, a bíróság által kikényszerítve. Ha kell, a mindenkori jövedelmük FELÉIG terjedő összegben!

Ha egyáltalán lesz itthon gyerek, akit terhelni lehet majd a szülőtartással...

Összességében elég egyértelműnek látszik, hogy a mai helyzet hosszabb távon - értsd: 15-20 éves távlatban - nem tartható fenn.

Egy személyes nyugdíjterv készítése során ezeket az összefüggéseket is figyelembe kell venni, különben semmi értelme belefogni.

Az első megállapítás ugyanis az, hogy az állami nyugdíjrendszerre nem építheti a nyugdíjas jövedelmét az, aki szeretné az addig elért életszínvonalát ésszerű kompromisszumokkal megtartani.

Minél korábban kezdjük a nyugdíjtőke-felhalmozási terv végrehajtását, annál több időnk lesz hagynunk a befektetéseinket, hogy hozamot termeljenek.

Megdöbbentő tapasztalati tény, hogy 100 felnőtt emberből 95-nek fogalma sincs az alapvető befektetési törvényszerűségekről és az azokból levezethető statisztikai valószínűségekről – pedig ezektől függ a pénzügyi életünk és egészségünk.

A legalapvetőbb törvény: a nyugdíjtőke két tényező – a befektetett pénz és a befektetési időtartam – függvénye, vagyis minél hosszabb ideig foroghat a pénz- és tőkepiacokon a befektetett pénzösszeg, annál nagyobb hozamra számíthatunk, vagy annál kisebb összeggel is elérhetjük a befektetési céljainkat.

(A nyugdíjtőke felhalmozási szakaszában jegeljük a pénz likvid volta iránti igényünket. Ne akarjuk ma elkölteni azt, amiből húsz év múlva tervezünk költekezni.)

A tervezést és a végrehajtást természetesen szakértő segítségével kell intéznünk, hiszen a vakbelünket sem magunk operáljuk tükörből a konyhaasztalon.

Befektetési, biztosítási és nyugdíjszakértők állítják össze a kívánt portfóliókat annak függvényében, hogy hány évesek vagyunk, milyenek a jövedelmi és családi viszonyaink, milyenek a foglalkoztatási kilátásaink, milyen tervekkel vágunk a jövőnek, és így tovább. A legegyszerűbb összefüggés e tekintetben az, hogy minél több időnk van hátra a nyugdíjazásig, annál agresszívebb, annál magasabb hozammal kecsegtető, de természetesen jóval kockázatosabb befektetési portfóliókat választhatunk, mert van időnk a piaci korrekciók kivárására.

Sok múlik azon, hogy kit választunk tanácsadónknak. A bizalom minden sikeres kapcsolat alapja, de önmagában nem elégséges feltétele a befektetési sikereknek.

Milliókat takaríthatunk meg – és tízmilliókkal több hozamot érhetünk el –, ha nem a saját józannak ítélt eszünkre vagy népi bölcsességekre hagyatkozunk az életünket meghatározó befektetési döntések során.

E tekintetben is segíthetek, írják meg a Kérdése van? rovatomban, ha elgondolkodnának ezeken a kérdéseken egy szakértő segítségével!