Élhetünk-e úgy a mának, hogy nem romboljuk le a holnapot?

25 évnyi pénzügyi közvetítői és oktatói tapasztalatom szerint a legtöbben meg vagyunk győződve arról, hogy helyesen látjuk a pénzügyeinket, tisztában vagyunk a bevételeinkkel és a kiadásainkkal, látjuk a jövőbeni szükségleteinket és mindent meg is teszünk azok fedezetének megteremtése érdekében – miközben ez sajnos egyáltalán nincs így a valóságban.

Az egyik nagy sikert aratott előadásomban úgy fogalmaztam meg ezt az ellentmondást az önképünk és a valóságos énünk között, hogy mindannyian Dr. Spock-nak hisszük magunkat (a Star Trek című kultikus sci-fi filmsorozat szuper racionális, elképesztően okos szereplője), miközben a valóságban inkább Homer Simpsonok vagyunk (a Simpson-család című, szintén kultikus rajzfilmsorozat főszereplője, aki nem arról híres, hogy különösebben racionálisan lenne képes viselkedni).

Vajon segítene-e racionálisabban viselkednünk a pénzügyeink terén, ha csak az okostelefonunkhoz és az egy pehelykönnyen használható apphoz kellene nyúlnunk  -  mint például a GRÁNIT eBank Pénzügyeim modulhoz, amely az első banki mobilapplikációba épített diagramos bevétel- és költéselemző?

A választ elősegíti, ha átgondoljuk, mi okozza ezt az ellentmondást a Dr. Spock – Homer Simpson önképeink között.

Az alapkérdés a következő: hajlandók vagyunk-e először küzdeni és utána örülni a győzelemnek? Inkább lakomázni akarunk most, nem törődve a holnapi böjtttel -  vagy inkább böjtölünk ma, hogy lakomázhassunk holnap? Vagyis Horatius örök érvényű sorai alapján éljünk a mának, vagy inkább gondoljunk a holnapokra is? “Carpe diem” – vagy mégsem?

A sorrendtől függően csak két kimenetele lehet a válasznak: az egyik esetben az előnyöket azonnal élvezni kívánjuk (és nem törődünk a később törvényszerűen ránk zuhanó hátrányokkal), míg a másik esetben először megbirkózunk a hátrányokkal (hogy később élvezhessük döntésünk minden előnyét).

Természetesen mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy a későbbi következményekre fittyet hányva élvezzük a napot - elmajszoljunk még egy szelet Sacher-tortát, igyunk még egy pohár borocskát, vegyünk föl újabb kölcsönt egy még újabb kütyü megvásárlásához, és így tovább.

Nevezhetjük ezt “bűnös élvezetekre" csábító döntésnek (hiszen mindennek ellen tudunk állni, csak a kísértésnek nem), szemben a másik típussal, amelyet leginkább “befektetési jószágok megteremtésére" irányuló szándékként írhatunk le.

Mindannyian ezerszer inkább meghozzuk az első típusú döntést - élvezd az életet most, ne törődj a holnappal -, hiszen biológiai fejlődésünk évszázezredei során ez bizonyult sikeres stratégiának.

Ha a születéskor várható élettartamunk ma is csak húsz-harminc év lenne, mint Horatius idejében, kétezer évvel ezelőtt, akkor római költőnk nyomán mi is lelkiismeretfurdalás nélkül követhetnénk a “carpe diem" kényelmes parancsolatát, hiszen értelmetlen lenne hosszabb távon gondolkodnunk.

A világ azonban gyökeresen megváltozott - miközben vágyaink és ösztöneink egy jottányit sem.

A bűnös élvezetek (ma lakoma - holnap böjt) és a befektetési jószágok (ma böjt - holnap lakoma) ellentétes erőhatásai között ingadozva ma is inkább elodáznánk a holnap gondját.

Tiszta lelkiismerettel azonban ma már nem tehetjük ezt meg, mert a világtörténelemben először mindannyian óriási eséllyel számíthatunk arra, hogy megöregszünk.

Már nem húsz-harminc év a születéskor várható teljes élettartamunk - mint az elmúlt százezer évben -, hanem ennek legalább a háromszorosa.

Mi ez, ha nem szökőárszerű változás életünk legalapvetőbb jellemzőjében - a hosszában?

Az élvezetek és hátrányok feszültséget gerjesztő - tudományosabb szóhasználattal: kognitív disszonanciát keltő - tudati erőterében ezért mindinkább segítségre szorulunk.

Mai emberként kénytelen-kelletlen belátjuk, hogy nem vezérelheti minden döntésünket az élvezetek azonnal elnyerésének vágya, de ahhoz egyedül még gyöngék és esendők vagyunk, hogy leküzdjük a “carpe diem" evolúciósan belénk égett parancsát és képesek legyünk jövőbeni hátrányok elkerülésére koncentrálva lemondani mai előnyökről.

Nyilván a legkevésbé sem nyújthat például ma élvezetet senkinek a nyugdíjcélú felhalmozás megkezdése (nem más az, mint halasztott élvezet, halasztott fogyasztás - halasztott napsütés, vagyis pszichológiai fájdalom).

Ki akar önszántából lemondani egy idei tengerparti nyaralásról a húsz év múlva esedékes tóparti pihenés és a negyven év múlva esedékes árnyas kerti üldögélés érdekében?

Kell valaki (vagy valami), aki (vagy ami) noszogat minket ilyen döntések meghozatalára, mert evolúciósan kódolt, elemi erejű és kulturálisan is ezredévek óta szentesített késztetést kell legyőznünk magunkban ahhoz, hogy valóban ésszerűen legyünk képesek gondolkodni a jövőbeni pénzügyi helyzetünkről és annak jelenbeni megalapozásáról is.

Ebben segít egy régóta várt “valami”, mégpedig egy bevétel- és költségelemző applikáció (“Pénzügyeim”), amelyet a Gránit Bank fejlesztett ki és amely az okostelefonunkra letölthető  (egyelőre az iPhone-okra, de hamarosan elkészül az Androidos verzió is).

A bevétel- és költségelemző applikáció abban segít, hogy ne az illúzióink irányítsák a pénzügyi döntéseinket, hanem a saját viselkedésünk által generált tények.

A költségelemző használatával pontosan láthatjuk, mikor, mire és mennyit költöttünk.

Ha pontosan és percre készen látjuk a bevételeinket és a kiadásainkat, emellett – ha vannak – a megtakarításainkat, befektetéseinket is, akkor az első és legfontosabb lépést meg is tettük annak érdekében, hogy a pénzügyeinket egészségesebbé tegyük.

A mai pénzügyeink pontos átlátása pedig annak a kulcsa, hogy a jövőbeni pénzügyeinket is rendbe tehessük.

(Folyatása következik!)