Szegényednek a nyugdíjasok?

Szegényednek a nyugdíjasok?

2018. 11. 23.
Ezt az összefoglalót több, mint hat hónapja készítettem. Az összefoglalómban szereplő információk a megjelenéskor természetesen pontosak voltak, de mára a jogszabályi változások miatt módosulhattak. Kérem, ellenőrizze a téma megjelenését a friss posztjaim között is!

A nyugdíjakat minden év januárjában a költségvetési törvényben előírányzott inflációs mértékkel kell emelni és novemberben lehet korrigálni, ha szükséges. Mire elég így a nyugdíjemelés? Miért hiteleznek idén és jövőre a nyugdíjasok az államnak?

K Küldés K Nyomtatás

 

 

 

Ne felejtsen el IDE KATTINTVA  föliratkozni a NyugdíjGuru News ingyenes heti hírlevelére!

 

Az inflációs nyugdíjemelés a nyugdíjasok elszegényedéséhez vezet?

 

2012-től a nyugdíjakat minden év januárjában az emelés évére a központi költségvetésről szóló törvényben tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelő mértékben kell emelni.

2016-ban 1,6 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak, 2017-ben januárban szintén 1,6%-kal, novemberben további 0,8%-kal (amit egyösszegben fizettek ki), 2018. januárjától 3%-kal, amit novemberben nem követ kiegészítés. 2019. januárjától 2,7%-kal nőnek majd a nyugdíjak.

Az adott év novemberében pótlólagos nyugdíjemelésben is részesülhetnek a nyugdíjasok, ha a KSH január-augusztus hónapokban mért tényleges inflációs adatai alapján számított mérték legalább 1 százalékponttal meghaladná a januárban érvényes növelési százalékot. Ilyenkor az emelési különbözetet novemberben, januárig visszamenőleg megkapják a nyugdíjasok.

Ha a KSH által utóbb kalkulált emelés és a januári növelés közti különbség kisebb 1 százalékpontnál, akkor az egész évre felszorzott többletet egy összegben utalják a novemberi ellátásokkal együtt, és a havi különbözettel növelt összeg lesz a következő évi emelés alapja.

Januárban (és esetleg novemberben) csak azokat a nyugdíjakat kell növelni, amelyeket az adott év kezdete előtt állapítottak meg – kivéve, ha korábbi ellátást váltott föl újraszámítás nélkül egy másik ellátás, ami emelésre jogosít.

Jelenleg tehát a nyugdíjemelés kizárólag a tárgyévre tervezett fogyasztóiár-indextől függ – ennek következtében a nyugdíjak vásárlóértéke egyre gyorsuló ütemben szakad le az utóbbi négy évben dinamikusan növekvő nemzetgazdasági átlagbér vásárlóértékétől.

 

Nem véletlen, hogy emiatt egyre több nyugdíjas szervezet érez késztetést arra, hogy követeljék a vegyes emelés (a svájci indexálás) valamilyen verziójának visszaállítását.

Korábban a nyugdíjemelés technikájának számukra nagyon kedvezőtlen változása különösebben nem tűnt föl a nyugdíjasoknak, hiszen 2014-ig jelentősen – több, mint 8 százalékkal -  emelkedett a nyugdíjak reálértéke, annak ellenére, hogy az emelés csak az infláció mértékét követte.

Ugyanis 2014-ig négy éven keresztül a kormány a várható inflációt egyéb nemzetgazdasági megfontolásokból a tényleges mérték fölé becsülte, s miután a becsült infláció mértékével nőttek a nyugdíjak, az alacsonyabb inflációs környezetben gyorsan nőtt a reálértékük. (Az inflációs felülbecslés egyik fontos összetevője a rezsicsökkentés volt:-)

Ha a tényleges infláció nem érte el a korábban becsült infláció mértékét – amivel a nyugdíjakat megemelték -, akkor sem kellett csökkenteni a ténylegesen szükségesnél nagyobb mértékben emelt nyugdíjakat – így alakulhatott ki a reálérték-növekedés a nyugellátások esetében.

Ez az “aranykor” azonban – amely az akkori években felért egy 13. havi nyugdíj porlasztott kifizetésével - megszűnt.

Attól ugyan egyelőre nem kell tartani, hogy visszatér a nyugdíjak 1990-es évtizedre jellemző drámai értékvesztése - a havi átlagos ellátás reálértéke 2001-ben 16 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1990-ben! -, de a nyugdíjak reálérték-növekedése visszafordult relatív csökkenésbe és ez a jelek szerint így is marad.

Ennek okát még egyszer ideírom: a munkabérek országos nettó átlaga sokkal gyorsabban – évi 8 és 12 százalék közötti mértékben -  emelkedik az utóbbi években, mint az infláció – 1 és 3% közötti - mértéke, ezért a nyugdíjak relatív, vagyis az országos nettó átlagbérhez viszonyított vásárlóereje minden évben csökken!

 

Hadd mutassam be egy nagyon egyszerű példán ezt a folyamatot!

Tegyük fel, hogy egy dolgozó 100.000 forint nettó átlagbért kap kézhez, egy nyugdíjas pedig szintén 100.000 forint nyugdíjat.

Ha a bérnövekedés mértéke minden évben 10%, míg a nyugdíjnövelés mértéke minden évben 3%, akkor az elkövetkező években a következőképpen alakulnak az értékek:

Induló év:

Nettó bér: 100.000 Ft

Nyugdíj: 100.000 Ft

 

Második év:

Nettó bér: 100.000 x 1,1 = 110.000 Ft

Nyugdíj: 100.000 x 1,03= 103.000 Ft

A nyugdíjösszeg lemaradása: 7.000 Ft

 

Harmadik év:

Nettó bér: 110.000 x 1,1 = 121.000 Ft

Nyugdíj: 103.000 x 1,03= 106.090 Ft

A nyugdíjösszeg lemaradása: 14.910 Ft

(Megduplázódott egyetlen év alatt a nyugdíj lemaradása!)

 

Negyedik év:

Nettó bér: 121.000 x 1,1 = 133.100 Ft

Nyugdíj: 106.090 x 1,03 = 109.273 Ft

A nyugdíjösszeg lemaradása: 23.827 Ft

(További közel tízezer forinttal nőtt a nyugdíjösszeg lemaradása egyetlen év alatt!)

 

Ötödik év:

Nettó bér: 133.100 x 1,1 = 146.410 Ft

Nyugdíj: 109.273 x 1,03 = 112.551 Ft

A nyugdíjösszeg lemaradása: 33.859 Ft

(Egyetlen újabb év alatt több, mint tízezer forinttal tovább nőtt a lemaradás!)

 

Gondolom, ennyiből is látható, hová vezet, ha a nyugdíjakat csak az infláció mértékével emeljük, miközben ennek az ütemnek a három-négyszeresével nőnek a bérek.

A végtelenségig persze nem lesz folytatható ez a gyors ütemű béremelés sem, hiszen a termelékenység korántsem nő ilyen ütemben.

 

A nyugdíjak vásárlóértéke azonban már néhány év alatt is drámai mértékben leszakadhat az átlagbér vásárlóértékéhez képest – s ennek következtében a nyugdíjas társadalom relatív elszegényedése a szemünk előtt zajló folyamat.

 

 

Ezt a helyzetet kezelni kell, s erre az inflációs nyugdíjemelés nyilván nem elegendő.

A nyugdíjprémium vagy a nyugdíjasoknak ajándékozott 10 ezer Ft-os Erzsébet-utalványok ezen a gondon nem enyhítenek, mert a nyugdíjprémium is (ha egyáltalán jár az adott évben) és az utalvány is (ha egyáltalán megszavazza a kormány az adott évben) csak egyszeri juttatás, ami nem épül be a nyugdíjak összegébe.

 

Ráadásul idén először további gondok jelentkeztek az inflációs nyugdíjemelés kapcsán is.

 

2018-ban szembesülhettünk először azzal a furcsa jelenséggel, hogy miközben nyugdíjkorrekcióra nem került sor, az infláció mégis megszaladt, vagyis a nyugdíjak még a fogyasztói árak tükrében sem őrizték meg a vásárlóértéküket. Hogyan lehetséges ez?

Úgy, hogy a törvényi rendelkezések szerint korrekcióra csak akkor kell sort keríteni, ha az adott év január-augusztus hónapjaiban mért (azaz tényleges) fogyasztóiár-emelkedés mértéke meghaladja az adott év januárjában végrehajtott inflációs nyugdíjemelés mértékét.  A nyugdíjasoknak elvileg kedvező kisegítő szabály szerint a január-augusztusi tényadatok közül a nyugdíjasok inflációs mértékét kell figyelembe venni, ha az magasabb lenne, mint az átlagos fogyasztóiár-növekedés. (A nyugdíjas inflációról érdemes átfutni a KSH módszertani tájékoztatóját!)

2018-ban az év első nyolc hónapjára mért fogyasztóiár-növekedés nem haladta meg a 3%-ot egyik inflációs verzió esetében sem - a nyugdíjas infláció éppen 3% volt. Emiatt nem emelkedtek novemberben a nyugdíjak. A januári emelés 3% volt, ezt nem kellett korrigálni a tényadatok alapján.

Csakhogy az infláció nem maradt 3% alatt, a nyugdíjas fogyasztóiár-index szeptemberben már 3,3 százalékra, októberben 3,4 százalékra emelkedett, és még hol van az év vége!

A nyugdíjasok költségeit különösen növeli a nyers élelmiszerek árának durva emelkedése (a krumpli, a friss zöldség és gyümölcs ára például 2017. októberéhez viszonyítva 2018. októberében 20,5%-kal nőtt!!).

Vagyis az utolsó negyedévben a nyugdíjak vásárlóértéke mindenképpen csökken, miközben jövő januárban a 2019. évre szóló költségvetési törvény alapján mindössze 2,7 százalékos nyugdíjemelés várható – az infláció pedig könnyen meghaladhatja a 3,5 százalékot is!

Emiatt nyilatkoztam több helyen, hogy a nyugdíjasok hitelezik az államot 2019. novemberéig, amikor először nyílhat korrekcióra alkalom.

Hacsak nem módosítja a Parlament a 2019. évi költségvetési törvényt, és nem ír elő magasabb, a tényleges év végi nyugdíjas inflációnak is megfelelő nyugdíjemelést…

 

 

A nyugdíjak évenkénti rendszeres emelésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések

 

 

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (nyugdíjtörvény, Tny.)

 

62. § (1) A tárgyév január 1-je előtti időponttól megállapított társadalombiztosítási nyugellátást - ideértve a 6. § (4) bekezdésében meghatározott ellátásokat és a baleseti járadékot is - a megállapítás naptári évét követően minden év január hónapjában az emelés évére tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelő mértékben kell emelni.

(2) A tárgyévi tervezett fogyasztói árnövekedést a központi költségvetésről szóló törvény állapítja meg.

(3) Ha a fogyasztói árak növekedésének tárgyévben várható mértéke legalább 1 százalékponttal meghaladja az (1) bekezdés szerinti mértéket, akkor november hónapban - január 1-jére visszamenőleges hatállyal - kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani. Amennyiben az eltérés az 1 százalékpontot nem éri el, akkor november hónapban az egész évre járó különbözetet egy összegben kell kiutalni.

(4) A (3) bekezdés szerinti nyugdíjemelésnél a nyugdíjasok fogyasztói ár növekedésének - a tárgyév első nyolc hónapjának tényadatára alapozott - várható mértékét kell figyelembe venni, amennyiben az meghaladja a fogyasztói árnövekedés várható mértékét.

(5) Egyösszegű kifizetés esetén a következő év januárjában a nyugellátás és a baleseti járadék összegét - az (1) bekezdés szerinti emelés végrehajtását megelőzően - meg kell emelni az egyösszegű kifizetés összegének alapjául szolgáló, kormányrendeletben meghatározott százalékos mérték egytizenketted részével.

(6) Az Országgyűlés felhatalmazza a Kormányt, hogy a tényleges, illetőleg a várható makrogazdasági folyamatok és adatok ismeretében a szükséges feltételek megléte esetén további kiegészítő intézkedéseket tegyen.

(7) Jogszabály elrendelheti más pénzbeli ellátás e § szerinti emelését.

 

2017. évi költségvetési törvény

 

2017. januárjában 1,6% emelés

 

A 2017. január-augusztusi tényinfláció 2,4% volt, így a különbözettel korrigálni kellett a nyugellátásokat

 

Erre 2017. novemberében került sor, az  egyösszegű különbözet: 9,6% (12x0,8%) volt

 

Ennek 1/12-ed részével, 0,8%-kal 2018. januárjában megnövelték az ellátásokat (mielőtt végrehajtották volna a 2018. évi 3%-os emelést)

 

2018. évi költségvetési törvény

 

57. § "A 2018 januárjában a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 62. § (1) és (2) bekezdése alapján esedékes nyugdíjemelés meghatározásánál 3,0%-os fogyasztói árnövekedést kell figyelembe venni."

 

 Miután a KSH tényadatokról szóló augusztusi inflációs jelentése szerint a 2018. Január-augusztus hónapokban mért nyugdíjas infláció éppen 3% volt, nem kerül sor idén novemberben pótlólagos emelésre vagy korrekcióra.

 

2019. évi költségvetési törvény

 

58. §: "A 2019 januárjában a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 62. § (1) és (2) bekezdése alapján esedékes nyugdíjemelés meghatározásánál 2,7%-os fogyasztói árnövekedést kell figyelembe venni."

 

Megismétlem: a fentiek alapján joggal aggódhatnak a nyugdíjasok, hogy a legfrissebb MNB-jelentések szerint az infláció mértéke már 2018 végére is meghaladhatja a 3,4%-os mértéket, amit a jövő januári 2,7%-os emelés nem lesz képes ellensúlyozni, vagyis 2019. novemberéig (az akkor várható emelési korrekció időpontjáig) a nyugdíjak vásárlóértéke a kormányzati ígéretek ellenére is csökkenni fog.

Pőrébb megfogalmazással: a 2,7 millió nyugdíjas és hasonló ellátásban részesülő személy hosszú hónapokon keresztül hitelezni fog a magyar államnak…

 

Ne felejtsen el IDE KATTINTVA  föliratkozni a NyugdíjGuru News ingyenes heti hírlevelére!

 

 

 

K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...