Hogyan kell kiszámítani a nyugdíjat 2018-ban?

Visszatérő elem a hozzám ömlő kérdésekben, hogy miként számolják ki a nyugdíjakat, s hogy én gyorsan kiszámolnám-e a kérdező részére a nyugdíját. Az alábbiakban a lehető legegyszerűbben, a jogszabályi hivatkozások nélkül összefoglalom a legfontosabb szabályokat, amelyek 2018-ban is meghatározzák az idén nyugdíjba vonulók nyugdíjának összegét.

Ha elolvasták, rögtön megértik, miért nem számítja ki a nyugdíjbiztosító a nyugdíjra való jogosultsági feltételek teljesítése előtt, előzetesen a nyugdíj összegét - és erre miért nem vállalkozhatok én sem. Egyszerű a válasz: a nyugdíjszámítás milliónyi adatot igénylő, rengeteg apró lépésből álló, hosszadalmas, bonyolult és drága jogi, adminisztratív és matematikai munka...

Miután ez az összefoglaló MINDANNYIUNKAT érint, akik még nem vagyunk nyugdíjasok, kérem, osszák meg barátaikkal és ismerőseikkel ezt az írásomat, és persze kérjék meg őket is, hogy osszák tovább - és lájkolják a NyugdíjGurut :-)

Az öregségi nyugdíj összege (a nők kedvezményes nyugdíja esetében is!) két tényezőtől függ:

- az igazolt (elismert) szolgálati időtől, és

- a számított havi nettó "életpálya" átlagkereset összegétől.

(Azért hívom "életpálya" átlagkeresetnek ezt a számított keresetet, nehogy összekeverjék az aktív dolgozó korukban megszokott havi átlagkereset fogalmával. Nagyon sokan kérdezték, hogy ugye a nyugdíjuk az utolsó havi nettó átlagkeresetük 70-80%-a körül alakul majd? A válasz: nem, a szó hétköznapi értelmében vett utolsó havi - vagy az utolsó évi, az utolsó 5 évi, az utolsó 10 évi - nettó átlagkeresetükből nem vezethető le közvetlenül a nyugdíjuk összege. Az ún. elméleti helyettesítési ráta - amely az első nyugdíj összegét valóban az utolsó aktívkori nettó kereset összegéhez viszonyítja, s amelynek értéke 2017-ben is nagyon magas, 66% volt - csak statisztikai átlagszám.)

A  nyugdíj induló összegének számítási képlete egyszerű:

a megszerzett szolgálati idő teljes években (365 naptári naponként) mért tartamától függő nyugdíjszorzóval

meg kell szorozni

a havi nettó "életpálya" átlagkereset összegét.

Az összefoglalóm végén a mellékletben megtalálják a nyugdíjszorzókat.

A nettó havi "életpálya" átlagkereset számítása

Az öregségi nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig — ez az átlagszámítási időszak — elért, nyugdíjalapot képező keresetek és jövedelmek (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért: keresetek) havi átlaga alapján kell meghatározni, ha az igénylő rendelkezik ezen időszak legalább fele részére keresettel. (Nyugdíjalapot képező kereset az, amely után fizették a mindenkori előírt nyugdíjcélú járulékokat vagy a törvény ez alól mentességet biztosított.) 

1992. március 1-jétől 2013. január 1-jéig a járulékalapot képező keresetek és jövedelmek meghatározása az adott naptári évben érvényes egyéni nyugdíjjárulék-fizetési felső határ figyelembe vételével történik (a nyugdíjjárulék-fizetési felső határ 2013. január 1-jével megszűnt).

Ha az igénylő az átlagszámítási időszak legalább felére nem rendelkezik keresettel, akkor a hiányzó napokra az 1988. január 1-je előtti, legközelebbi időszak keresetei vehetők figyelembe (vagyis 1987. december 31-étől visszafelé kell naponként lépegetni).

Ha ez sem áll rendelkezésre, akkor a hiányzó időszakokra az ezen időszakokban érvényes minimálbér arányos összegét kell számításba venni úgy, hogy a nyugellátás megállapításának napjától folyamatosan visszaszámítva a hiányzó időre érvényes mindenkori minimálbér harmincadrészét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amelyekre nyugdíjalapot képező kereset vagy jövedelem nem volt - e napok is osztószámot képeznek majd a nyugdíj összegének megállapítása során.

Az öregségi nyugdíj alapját képező nettó havi "életpálya" átlagkeresetet úgy kell meghatározni, hogy az egyes naptári években elért, figyelembe vehető bruttó kereseteket nettósítani kell, azaz naptári évenként csökkenteni kell a következő módon:

(1) nettósítás első lépése: “járuléktalanítás”: az adott naptári évben hatályos jogszabályok szerint a keresetből le kell vonni a természetbeni és pénzbeli  egészségbiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot, a magánnyugdíjpénztári tagdíjat, valamint a munkavállalói és vállalkozói járulékot, továbbá 2010. január 1-jétől az egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékot a bérezett napok száma arányában (Kicsi eltérés vonatkozik 2 különböző évre: 1991-ben a  munkavállalói járulék címén 0,2%-os, míg 2006-ban egészségbiztosítási járulék címén 4,6%-os, munkavállalói járulék címén 1,1%-os mértéket kell alkalmazni. Ha a nyugdíjszámításhoz 1988. január 1-je előtti kereseteket és jövedelmeket is figyelembe kell venni, akkor azokat a nyugdíjjárulék 1988. január 1-jén érvényes mértékének alapulvételével kell naptári évenként csökkenteni.)

(2) nettósítás második lépése: “adótlanítás”: a 2010. január 1-je ELŐTT és a 2012. december 31-e UTÁN elért keresetek és jövedelmek tekintetében az adott naptári évben hatályos jogszabályok szerint a “járuléktalanított” keresetből le kell vonni a személyi jövedelemadót a bérezett napok száma arányában, illetve a 2010. január 1. és 2012. december 31. között elért keresetek és jövedelmek esetén a "járuléktalanított" összeghez hozzá kell adni az erre az összegre számított adóalap-kiegészítést, és az erre az együttes összegre képzett személyi jövedelemadó-összeggel kell azt csökkenteni.

A havi átlagkereset megállapítása során a nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért kereseteket az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani (ez a „valorizálás” folyamata).

Így a 2018-ban történő nyugdíjmegállapítás esetén a valorizálás a 2016-ban és előtte elért keresetekre vonatkozik, amelyeket a 2017-es kereseti szintekhez kell igazítani. Vagyis az adott naptári évre meghatározott valorizációs szorzóval (amely az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedéséhez igazodik) meg kell szorozni az adott naptári év bérezett napjaira számított nettósított keresetet, így igazítva a különböző naptári évek kereseteit a nyugdíjbavonulás évét megelőző évhez.

A nyugdíjmegállapítás évében hatályos  valorizációs szorzókat az adott év márciusában megjelenő kormányrendelet határozza meg, így a 2018-ban megállapítandó nyugdíjakat a 2018-es kormányrendelet szabályozza. Ez a rendelet a Magyar Közlöny 2018/32. számában jelent meg 2018. március 7-én (a Kormány 35/2018. (III. 7.) Korm. rendelete

a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet módosításáról). 

Az idei első negyedévben nyugdíjat igénylők részére ezért a végleges nyugdíjösszegük meghatározására nyitva álló ügyintézési határidő csak 2018. április 15-én jár le, addig csak nyugdíjelőleget állapíthatnak meg a részükre.

Az adott naptári években a fentiek szerint figyelembe vehető (bérezett napok utáni, nettósított, valorizált) kereseteket összegezni kell.

Szintén összegezni kell  az adott naptári években figyelembe vehető bérezett napok számát. Ez lesz az osztószám. Az osztószám megállapításánál a heti pihenőnapokat, a munkaszüneti napokat és a szabadnapokat is figyelembe kell venni. Nem kell viszont számításba venni a fizetés nélküli időszakokat, különösen a fizetés nélküli szabadság, a táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a baleseti táppénz és a katonai vagy polgári szolgálat időtartamát. (Vagyis csak azokat a napokat kell figyelembe venni, amelyeken a nyugdíjigénylőnek keresete, jövedelme volt.)

Ezt követően a nettósított (járuléktalanított és adótlanított) és valorizált keresetek együttes összegét el kell osztani az osztószámmal, vagyis a bérezett napok összesített számával (az átlagszámítási időszak azon napjainak számával, amely napokon a biztosítottnak keresete volt).  

Az így kapott napi nettó átlagkeresetet meg kell szorozni 365-tel (így kapjuk meg az éves nettó átlagkeresetet), amit el kell osztani 12-vel. Így kapjuk meg a havi nettó "életpálya" átlagkereset összegét.

Vagyis csak majdnem, mert az így kiszámított havi nettó "életpálya" átlagkeresetet törvényben meghatározott összegek felett csak korlátozott mértékben lehet figyelembe venni (ez a "degresszálás" folyamata).

Konkrétan: ha a saját jogú nyugellátás alapját képező havi nettó "életpálya" átlagkereset 372 000 forintnál több lenne, akkor

- a 372 001-421 000 forint közötti átlagkereset-rész kilencven százalékát,

- a 421 000 forint feletti átlagkereset-rész nyolcvan százalékát

kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.

Utolsó lépésként következik a nyugdíjskála (nyugdíjszorzó) alkalmazása: az egy hónapra számított degresszált nettó "életpálya" átlagkeresetnek a TB nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 2. sz. mellékletében  meghatározott, a megszerzett szolgálati idő hosszától függő százaléka lesz a havi öregségi teljes nyugdíj induló összege.

Most már látjuk a nyugdíjmegállapítás folyamatának egészét:

1. a teljes elismert szolgálati idő (vagyis nem csak az 1988. január 1-jét követően szerzett, hanem az egész életünkben összesen szerzett szolgálati idő) napjainak számát 365-tel elosztva megkapjuk, hány teljes évnek felel meg a szolgálati idő (az osztás eredményéből csak az egész számokat lehet figyelembe venni, a töredékév ebben az összefüggésben nem számít). Ettől az évszámtól függ a nyugdíjszorzó százalékos mértéke.

2. az átlagszámítási időszakban - az 1988. január 1. és a nyugdíjmegállapítás napja közötti időszakban - szerzett, nyugdíjalapot képező kereseteket minden évben, az adott évben érvényes szabályok szerint "járuléktalanítani" kell, majd

3. az 1988. január 1. óta szerzett, nyugdíjalapot képező, az előző pont szerint járuléktalanított éves kereseteket minden évben, az adott évben érvényes szabályok szerint "adótlanítani" kell, majd

4. a járuléktalanított és adótlanított éves kereseteket az adott évre vonatkozó valorizációs szorzóval meg kell szorozni (kivéve a nyugdíjmegállapítás évében és az azt megelőző évben, tehát idén a 2018-ban és a 2017-ben szerzett kereseteket),

5. az így kapott nettósított, valorizált éves kereseteket össze kell adni, és ezt az összeget el kell osztani az 1988. január 1. napjától a nyugdíjmegállapítás napjáig terjedő időszakra elismert szolgálati idő azon napjainak számával, amelyeken a nyugdíjigénylőnek keresete volt (az osztószámmal),

6. az így megkapott napi nettó átlagkeresetet meg kell szorozni 365-tel, hogy meghatározzuk az éves átlagkeresetet, amit pedig el kell osztanunk 12-vel, hogy megkapjuk a havi nettó "életpálya" átlagkeresetet,

7. amelyet szükség szerint degresszálni kell, vagyis ha a havi nettó "életpálya" átlagkereset meghaladja a 372 ezer Ft-ot, akkor a degresszió szabályai szerint az ezt meghaladó kereset-részeket csak csökkentett mértékben lehet számításba venni,

8. az így kiszámított havi nettó (járuléktalanított, adótlanított, valorizált) és szükség szerint degresszált "életpálya" átlagkereset összegét meg kell szorozni az 1. pontban foglaltak szerint meghatározott nyugdíjszorzó százalékos mértékével, és már meg is kaptuk a nyugdíj induló összegét :-)

A nyugdíjbiztosító a számítások során természetesen az összes részletszabályt, emellett legalább 6 számítási segédletet alkalmaz:

- az egyéni járulékfizetési felső határok évenkénti alakulását tartalmazó táblázatot 1992. március 1-jétől 2013. január 1-jéig (ekkor eltörölték ezt a felső határt, így azóta korlátozás nélkül kell a teljes jövedelem után fizetni a 10% nyugdíjjárulékot)

- a levonandó járulékok százalékos kulcsait tartalmazó táblázatot, amely 1998-2018 között évenként megadja az egészségbiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék, a munkavállalói és munkaerőpiaci járulék, illetve ezek összegeként az összesen levonandó járulék százalékos mértékét

- az 1988-2018 között évekre a kötelező legkisebb munkabér havi összegeit  tartalmazó táblázatot

- a személyi jövedelemadó kulcsait tartalmazó táblázatot, amely 1988-2018 között évenként megadja az adott évben alkalmazott szja-kulcsokat, a többkulcsos adó esetében a jövedelemsávokat, a szuperbruttó és félszuperbruttó módszer esetén alkalmazott kulcsokat és adóalap-kiegészítési mértéket, valamint az egykulcsos adó esetén az szja mértékét

- a keresetek beszámításához alkalmazandó valorizációs szorzószámok táblázatát 1950-től 2016-ig (idén megállapítandó nyugdíj esetén a 2017-es jövedelmeket már nem kell valorizálni)

- a hatályos degressziós táblát (ezt idéztem is az összefoglalómban).

Főbb kisegítő szabályok

A kisegítő szabályokat is részben már láttuk:

1. Ha az igénylő az átlagszámítási időszak legalább felére nem rendelkezik nyugdíjalapot képező keresettel, akkor a hiányzó napokra az 1988. január 1-je előtti, legközelebbi időszak keresetei vehetők figyelembe (vagyis 1987. december 31-étől visszafelé kell naponként lépegetni). Ha ez sem áll rendelkezésre, akkor a hiányzó időszakokra az akkor érvényes minimálbér arányos összegét kell számításba venni.

További kisegítő szabályok:

2. Ha fentiek szerint kiszámolt havi nettó "életpálya" átlagkereset eléri a 28.500 Ft-ot, de a nyugdíj induló összege a nyugdíjszorzó alkalmazása miatt ennél kisebb lenne, akkor nem kell alkalmazni a nyugdíjszorzót, hanem a nyugdíj összege 28.500 Ft lesz (ami az öregségi nyugdíj egy évtizede !!! változatlan legkisebb összege).

3.  Ha a nettó havi "életpálya" átlagkereset nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegét, vagyis a 28.500 Ft-ot, akkor a nyugdíjat ezzel a nettó havi "életpálya" átlagkeresettel azonos összegben kell megállapítani. Vagyis ebben az esetben sem kell a nyugdíjszorzót alkalmazni, viszont a nyugdíj összege kisebb lesz a "legkisebb" összegnél, miután a nettó átlagkereset összege kisebb lett 28.500 Ft-nál.

4. Ennél is rosszabb lehet a helyzet akkor, ha az igénylő csak öregségi résznyugdíjra szerzett jogosultságot (azaz szolgálati ideje nem érte el a 20 évet, viszont elérte vagy meghaladta a 15 évet). Ilyen esetben az öregségi résznyugdíjat akkor is a nyugdíj alapját képező havi nettó "életpálya" átlagkeresetnek a szolgálati idő teljes években mért hosszától függő nyugdíjszorzó szerinti százalékában kell megállapítani, ha az nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegét, a 28.500 Ft-ot, mivel az öregségi résznyugdíjnak minimum összege nincs.

5. Ha az öregségi nyugdíj kiszámítása során figyelembe vett szolgálati idő az arányosítás szabálya (arányos elismerés) miatt nem éri el a 15 évet, az öregségi nyugdíj kiszámítása során alkalmazandó szorzószámot úgy kell meghatározni, hogy a 15 évhez tartozó 43%-os mértéket annyiszor 2 százalékponttal kell csökkenteni, ahány év a 15 év szolgálati időből az arányos elismerés miatt hiányzik.

Ezt a rendelkezést akkor értjük meg, ha tudjuk, hogy a nyugdíjJOGOSULTSÁG szempontjából figyelembe vehető szolgálati idő nem ugyanaz, mint a nyugdíjSZÁMÍTÁSHOZ figyelembe vehető szolgálati idő.

A jogosultsághoz ugyanis az a szolgálati idő is teljes értékű, amelynek időszakában a nyugdíjalapot képező bruttó kereset kisebb, mint a mindenkori minimálbér. A nyugdíjszámítás során azonban az ilyen időszakot főszabályként arányosítani kell, mégpedig olyan arányban, ahogyan a bruttó kereset aránylik a minimálbérhez. (Pl. 2018-ban a havi 50 ezer Ft tételes adót fizető katás figyelembe vehető jövedelme 94.400 Ft, vagyis a nyugdíjSZÁMÍTÁSHOZ figyelembe vehető arányosított szolgálati ideje 94.400/138.00 = 0,684 szorzóval szorzandó , így a 2018-ban szerzett 12 hónap ideje csak kicsit több, mint 8 hónapnak felel meg…)

6. Ha valaki nem szerezte meg a teljes nyugdíjhoz szükséges 20 év szolgálati időt, vagy a résznyugdíjhoz szükséges 15 év szolgálati időt, akkor lehetősége van arra, hogy e minimum évekhez hiányzó szolgálati időt - de legfeljebb 5 évet - megállapodással megszerezzen. Ennek azonban magas az ára, mert a megvásárolni kívánt szolgálati időtartamra legalább a mindenkori minimálbér 34%-ával egyező összegű járulékot kell egyösszegben befizetnie.

A lehetséges megállapodás feltételeiről a következő összefoglalóm d) pontjában írtam részletesen.

7. Ha valaki 15 évet sem tudott megszerezni (megállapodással sem), akkor ő nem jogosult öregségi nyugdíjra, helyette a szociális ellátórendszer keretében az időskorúak járadékát igényelheti.

Az időskorúak járadékáról részletesen írtam a következő összefoglalómban .

8. Végül fontos tudnunk, hogy az öregségi teljes nyugdíj összege az alapját képező havi átlagkeresetnél főszabályként több nem lehet, vagyis a legmagasabb számított nyugdíj legfeljebb a nettó "életpálya" átlagkereset 100%-a lehet.

Persze ez esetben is akad egyetlen kivétel: ha valaki legalább 20 év szolgálati idővel rendelkezik és a rá irányadó öregséginyugdíj-korhatár betöltése UTÁN a nyugdíj megállapítása NÉLKÜL legalább 30 napra szolgálati időt szerez, az nyugdíjnövelésben részesül, amelynek mértéke MINDEN 30 nap plusz szolgálati idő után az öregségi nyugdíj fél százaléka. (Ez a nyugdíjnövelési lehetőség nem keverendő össze a nyugdíj melletti munkavégzéssel szerezhető növelési lehetőséggel.)

Ennek részleteiről a következő összefoglalómban olvashat.

(Az összefoglalóm frissítésének időpontja: 2018. március 14.)

Melléklet: Nyugdíjskála (nyugdíjszorzók)

Szolgálati idő teljes évi hossza – nyugdíjszorzó százalékos mértéke

            15       43,0

            16       45,0

            17       47,0

            18       49,0

            19       51,0

            20       53,0

            21       55,0

            22       57,0

            23       59,0

            24       61,0

            25       63,0

            26       64,0

            27       65,0

            28       66,0

            29       67,0

            30       68,0

            31       69,0

            32       70,0

            33       71,0

            34       72,0

            35       73,0

            36       74,0

            37       75,5

            38       77,0

            39       78,5

            40       80,0

            41       82,0

            42       84,0

            43       86,0

            44       88,0

            45       90,0

            46       92,0

            47       94,0

            48       96,0

            49       98,0

            50 vagy több 100,0

„