Ha kérdése lenne a nyugdíjemeléssel vagy a nyugdíj növelési lehetőségeivel kapcsolatban, akkor IDE KATTINTVA teheti azt föl, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal együtt megválaszoljam.

A Portfolio gazdasági hírportálon jelent meg két részben az elemzésem a korrekciós nyugdíjemelés szükségességéről és a nyugdíjemelési eljárás mielőbbi megváltoztatásának követelményéről.

A második rész ide kattintva olvasható. 

(A cikkem első részét ide kattintva olvashatja el.)

Részlet az elemzésemből:

Milyen lehet az optimális nyugdíjemelési eljárás?

A nyugdíjemelésnek az infláció mellett ellensúlyoznia kell a nyugdíjmegállapítás módszeréből fakadó anomáliákat is. A nyugdíjak alapjául szolgáló átlagkeresetet ugyanis úgy állapítják meg, hogy a megállapítás éve előtti év nettó nemzetgazdasági átlagkereseti szintjéhez igazítják az 1988 óta évente keresett, nettósított pénzeket, így adódik egy számított, havi nettó életpálya átlagkereset összeg, amit beszoroznak a szolgálati idő egész években mért hosszától függő, százalékos nyugdíjszorzóval, és ez lesz a nyugdíj összege. Miután a mindenkori nyugdíjmegállapítás előtti év nemzetgazdasági átlagkereseti szintje a referenciaérték, ezért 2015 óta minden évben sokkal jobban járt az a nyugdíjba menő, aki egy későbbi évben kérte a nyugdíja megállapítását.

EMIATT GYAKORLATILAG UGYANOLYAN EREJŰ TÉNYEZŐ AZ, HOGY MELYIK ÉVBEN KÉRI VALAKI A NYUGDÍJAT, MINT AZ, AMITŐL EGYÉBKÉNT FÜGG A NYUGDÍJ, VAGYIS A LEDOLGOZOTT ÉVEK SZÁMA ÉS AZ EMLÍTETT ÉLETPÁLYA ÁTLAGKERESET.

Ennek a valorizációs eljárásnak az eredményeként a friss nyugdíjasok nyugdíjának összege a megállapítás évében kielégítően igazodik a nemzetgazdasági átlagkeresethez, de már a nyugdíjazás második évétől megkezdődik a nyugdíj vásárlóerejének relatív csökkenése. Ennek oka a jelenlegi nyugdíjemelési módszer, amely szerint a nyugdíjakat csak az infláció mértékével emelik, így minden olyan évben, amikor a nemzetgazdasági nettó átlagkereset növekedési üteme magasabb, mint az infláció mértéke, a nyugdíjasok lejjebb csúsztak a viszonylagos elszegényedés csúszdáján. Nem véletlen, hogy egyre erőteljesebbé vált az elmúlt években a svájci indexálás visszahozatalára irányuló követelés.

HA A SVÁJCI INDEXÁLÁST ALKALMAZTÁK VOLNA A NYUGDÍJEMELÉS SORÁN 2015 ÓTA, AKKOR AZ ÁTLAGNYUGDÍJ ÖSSZEGE 2022-BEN MEGHALADNÁ A 200 EZER FORINTOT.

A nyugdíjemelésnek azonban nemcsak a relatív lecsúszást kell lassítania (ezt megteszi a 13. havi nyugdíj visszavezetése is), hanem a korábban megállapított, és emiatt fokozottan zsugorodó értékű nyugdíjjal rendelkezőkkel szembeni méltánytalanságot is orvosolnia szükséges. Ezért a nyugdíjemelés rendszerébe a béreket és az inflációt előre meghatározott százalékos mértékben követő vegyes indexálás mellett mielőbb célszerű beépíteni a korábbi évek elszegényedési csúszdáján egyre mélyebbre süllyedt nyugdíjak kompenzációs növelését biztosító, azaz a valorizációs szorzók mindenkori értékéhez igazodó korrekciós indexálást is.

Ha ez nem történik meg, akkor a 13. havi nyugdíj csillapító hatása ellenére elkerülhetetlenné válhat a nyugdíjak külön korrekciós célú emelése annak érdekében, hogy csökkenjen a nyugdíjak összegeiben a nyugdíjazás éve szerinti méltánytalan eltérés és a nyugdíjak között kialakult indokolatlan aránytalanság, amelynek semmi köze a nyugdíj alapjául szolgáló keresetek és a szolgálati idő hossza szerint kialakult, indokolt különbségekhez.

A nyugdíjak között kialakult aránytalanságok egyre vállalhatatlanabbak, a medián nyugdíj értékénél (pillanatnyilag 135 ezer forint) akár húszszor, a minimálnyugdíj  összegénél (15. éve változatlanul 28500 forint) akár százszor nagyobb nyugdíjakat is megállapíthatnak, hiszen nincs nyugdíjplafon.

A nyugdíjak arányaiban továbbra sem jutnak megfelelően kifejezésre az aktív korban szerzett szolgálati időben meglevő különbségek (az első húsz év kétszer annyit ér mind a mai napig, mint a második húsz év, miközben az egyes évek értékének rángatózása továbbra is fennáll).

A leendő nyugdíjak összegében - a járulékfizetési plafon 2013-as eltörlése következtében - túlságosan is kifejezésre juthatnak az aktív korban elért, járulékfizetés alapjául szolgáló keresetekben meglevő különbségek, amelyet a degresszió 2013 óta változatlan keretrendszere semmilyen módon nem tud kordában tartani.

A finanszírozhatatlanul magas nyugdíjak mellett időzített bombaként ketyeg a nyugdíjrendszer jövőjében a siralmasan alacsony nyugdíjvárománnyal rendelkező tömegek (katások, őstermelők, részmunkaidősök, minimálbéresek és hasonló, rendkívül alacsony járulékalapot biztosító foglalkoztatási jogviszonyokban dolgozók) helyzete is, akik a megélhetéshez messze nem elegendő várható nyugdíjukra tekintettel kiszámíthatatlan társadalmi kockázatot gerjeszthetnek.

A NYUGDÍJAK ÖSSZEGEIBEN AZ UTÓBBI ÉVEKBEN NEMHOGY NEM MÉRSÉKLŐDTEK A NYUGDÍJAZÁS ÉVE SZERINTI ELTÉRÉSEK, HANEM DRÁMAIVÁ FOKOZÓDTAK.

A teljes cikkemet - amelyben a megoldás lehetőségét is vázolom - IDE KATTINTVA olvashatja el.