Alig növekvő nyugdíjak

A Jazzy rádió Millásreggeli című műsorában elsősorban három összefüggésre hívtam föl a figyelmet:

- ma nem az a legfőbb gond, hogy nyugdíjasok százezrei nyomorognak (mert ez az állítás így nem is igaz), hanem az, hogy nyugdíjasok millióinak relatív (az aktív keresőkhöz viszonyított) elszegényedése fenyeget, és ennek oka valóban az, hogy a nyugdíjak rendszeres emelése kizárólag az infláció mértékében történik, és abban semmilyen módon nem tükröződik a nemzetgazdasági átlagbérnek az utóbbi években nekilódult növekedése,

- a nyugdíjrendszerben bármely elemet csak hosszú távú szemlélettel lehet megítélni és annak alapján változtatni, mert ha csak a pillanatnyi helyzetből indulunk ki, akkor az rossz döntésekre csábíthat - például a nyugdíjasok 2010 és 2014 között kifejezetten jól jártak, hogy a nyugdíjemelés csak az infláció alapján történt, 2015 óta most éppen nem járnak jól emiatt, de egy jövőbeni recesszió esetén megint a nyugdíjasok felé billenhet a mérleg nyelve,

- a nyugdíjemelés kívánatosabbnak tűnő megoldásai - például a 2010-ig Magyarországon is alkalmazott svájci indexálás, amelynek során az emelés mértékét fele részben az infláció, másik fele részében pedig a nemzetgazdasági átlagkereset növekedési üteme határozta meg - valóban enyhíthetik a nyugdíjak és a keresetek között nyíló olló káros hatásait, de meg kell találni hozzá a pótlólagos és fenntartható finanszírozási forrásokat, hiszen egyetlen százalékpontnyi emelés a nyugellátásokban 30-35 milliárd forint plusz költséget generál.

Az adást  IDE KATTINTVA hallgathatja meg, a hangfájlban 53.55-től kezdődik a velem folytatott beszélgetés.