Ha személyes kérdése van a nyugdíjával vagy a nyugdíja melletti munkavégzés lehetőségeivel kapcsolatban, akkor azt ide kattintva fölteheti, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal együtt megválaszoljam.

Részlet a cikkemből:

A legerősebb akadályozó tényező: a rejtett életkori diszkrimináció

A nyugdíj melletti munkavállalás persze nem csak az érintett nyugdíjas elhatározásán múlik, hiszen mindenekelőtt szükség van olyan munkáltatókra, amelyek hajlandóak a nyugdíjas munkavállalók alkalmazására. A rejtett életkori diszkrimináció azonban erőteljesen nehezítheti a nyugdíjasok munkavállalását.

Az idősek elleni előítéletek kialakulását magyarázó modernizációs elmélet szerint az állandó növekedésre és folyton erősödő versenyre épülő modern kapitalizmusban az idős ember nem kellően gyors, nem kellően produktív, így egyre fölöslegesebbé váló tehertétel a társadalom részére. Emiatt el kell tüntetni őket a szem elől, vagyis nyugdíjba kell kényszeríteni őket. Nyugdíjasként a társadalmi státuszuk az aktív kori helyzetükhöz képest leromlik. Alacsonyabb státuszú polgárokkal viszont nem szívesen vállal közösséget a magasabb társadalmi státuszban lévő aktív dolgozó - ami megágyaz az öregekkel szembeni további előítéleteknek.

A csoportidentitás kapcsolódó elmélete szerint a társadalom különböző életkori csoportokra bontható, és az egyes csoportok koruk szerint hierarchikus viszonyba rendeződnek. Ebben a világszemléletben a fiatal jó, az öreg rossz. A fiatal egyszerűen többet ér, mint az öreg, mert a fiatal előtt álló lehetőségek többet nyomnak a latban, mint az öregek idejétmúlt tapasztalatai.

Az önbesorolási elmélet szerint az életet szakaszoljuk, az egyes szakaszhatárokat azok a jellemző életkorok alkotják, amelyek életünk meghatározó eseményeihez kötődnek. Az öregkor ebben a szemléletben a nyugdíjkorhatár betöltésével kezdődik, így a nyugdíjba vonuló ember automatikusan besorolja magát az öregek közé.

Ebben a szemléletben az öregek homogén szürke tömbnek látszanak, mintha a 65 éves fővárosi mérnök, a 75 éves tanyasi őstermelő, a 80 éves kisvárosi titkárnő és egy vidéki idősotthon 90 éves demens lakója között semmilyen különbség nem lenne. Vajon elfogadnánk-e, hogy nincs lényegi különbség a 15 - 45 éves korosztályok tagjai között? Vagy a 30 - 60 éves korosztályok tagjai között?

Ennek a nyilvánvaló képtelenségét azonnal belátjuk, mégis természetesnek fogadjuk el, hogy a 65 fölötti korosztályok minden tagja hasonló: öreg. Ez a velejéig hazug általánosítás az életkori diszkrimináció legsiralmasabb és legáltalánosabb megnyilvánulási formái közé tartozik.

A teljes cikket ide kattintva olvashatja el.