A rokkantsági ellátás összege

A rokkantsági ellátás összege a jogosult havi átlagjövedelmétől és a komplex minősítés során megállapított kategóriájától, valamint a foglalkoztatási és szociális rehabilitálhatóságától függ.

A  rokkantsági ellátás összegét a jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári évben (referencia időszak) elért havi átlagjövedelem (legalább 180 nap) alapján állapítják meg.

Ha az igénylő a kérelem benyújtását megelőző évben nem rendelkezik jövedelemmel, akkor azt vizsgálják, hogy az igénylő közvetlenül a kérelem benyújtását megelőzően rendelkezik-e legalább 180 naptári napi jövedelemmel.

Ha a jogosult nem rendelkezik legalább 180 naptári napi jövedelemmel vagy egyáltalán nem rendelkezik jövedelemmel, akkor a rokkantsági ellátást az alapösszeg (idén 96 ezer Ft) alapján állapítják meg.

Ha a jogosult amiatt nem rendelkezik 180 naptári napi jövedelemmel, mert a vizsgált időszakban vagy ennek egy részében táppénzben, baleseti táppénzben részesült, akkor - ha az számára kedvezőbb - a táppénzt, baleseti táppénzt megelőző 180 naptári napi jövedelmet kell figyelembe venni.

A rokkantsági ellátás összege eddig a 2012-ben érvényes minimálbér (93 ezer Ft) százalékában volt meghatározva, tavaly május 1-jétől az évenként megállapítandó alapösszeg (2017-ben: 96 ezer Ft) százalékában meghatározott korlátok érvényesülnek.

A már megállapított ellátásokat, valamint – új és az eddiginél kedvezőbb rendelkezésként - az alapösszeget a kötelező nyugdíjemelés mértékével évente emelni kell.

Ha nincs havi átlagjövedelem, akkor – a minősítési kategóriától függően - az alapösszeg 30, 45, 50, 55  százalékában meghatározott mértékű ellátást lehet megállapítani.

A rokkantsági ellátás mellett változatlan feltételekkel lehet munkát vállalni (2016. május 1-jétől e feltételek vonatkoznak a rehabilitációs ellátás mellett végzett munkára is).

A tavaly május 1-jétől érvényes új rendelkezések szerint a rokkantsági ellátás összege (a jogszabályi hivatkozások a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló 2011. évi CXCI. törvény, az Mmtv. rendelkezéseire utalnak):

a) a 3. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja és az 5. § (2) bekezdés a) pontja szerinti esetben a havi átlagjövedelem 40 százaléka, de legalább az alapösszeg 30 százaléka és legfeljebb az alapösszeg 45 százaléka,

(vagyis akinek az egészségi állapota 51–60% között van és egészségi állapota alapján foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban foglalkozási rehabilitációja nem javasolt és a rehabilitálhatóság szociális szempontú vizsgálata alapján sem javasolt a rehabilitációja (B2 kategória), valamint annak a személynek, akinek a foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, viszont a kérelem benyújtásának időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralevő időtartam az 5 évet nem haladja meg, a havi átlagjövedelem 40 százaléka, de legalább az alapösszeg 30 százaléka (28.800,- Ft) és legfeljebb az alapösszeg 45 százaléka (43.200,- Ft)

b) a 3. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontja és az 5. § (2) bekezdés b) pontja szerinti esetben a havi átlagjövedelem 60 százaléka, de legalább az alapösszeg 45 százaléka és legfeljebb az alapösszeg 150 százaléka,

(vagyis aki egészségi állapota alapján tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, azonban a foglalkozási rehabilitációja nem javasolt, és egészségi állapota 31-50 % közötti (C2 kategória), valamint aki tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, viszont a kérelem benyújtásának időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralevő időtartam az 5 évet nem haladja meg, a havi átlagjövedelem 60 százaléka, de legalább az alapösszeg 45 százaléka (43.200,- Ft) és legfeljebb az alapöszeg 150 százaléka (144.000,- Ft)

c) a 3. § (2) bekezdés b) pont bc) alpontja szerinti esetben a havi átlagjövedelem 65 százaléka, de legalább az alapösszeg 50 százaléka és legfeljebb az alapösszeg 150 százaléka,

(vagyis aki kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztatható és egészségi állapota 1-30 % közötti (D kategória),  a havi átlagjövedelem 65 százaléka, de legalább az alapösszeg 50 százaléka (48.000,- Ft) és legfeljebb az alapösszeg 150 százaléka (144.000 Ft)

d) a 3. § (2) bekezdés b) pont bd) alpontja szerinti esetben a havi átlagjövedelem 70 százaléka, de legalább az alapösszeg 55 százaléka és legfeljebb az alapösszeg 150 százaléka.

(vagyis akinek az egészségkárosodása jelentős és önellátásra nem vagy csak segítséggel képes, és egészségi állapota 1-30 % közötti (E kategória),  a havi átlagjövedelem 70 százaléka, de legalább az alapösszeg 55 százaléka (52.800,- Ft) és legfeljebb az alapösszeg 150 százaléka (144.000,- Ft).

Ha a rokkantsági ellátásban részesülő személy havi átlagjövedelemmel nem rendelkezik, a rokkantsági ellátás összege

a) a 3. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja és az 5. § (2) bekezdés a) pontja szerinti esetben (B2) az alapösszeg 30 százaléka (28.800 Ft),

b) a 3. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontja és az 5. § (2) bekezdés b) pontja szerinti esetben (C2) az alapösszeg 45 százaléka (43.200 Ft),

c) a 3. § (2) bekezdés b) pont bc) alpontja szerinti esetben (D) az alapösszeg 50 százaléka (48.000 Ft)

d) a 3. § (2) bekezdés b) pont bd) alpontja szerinti esetben (E) az alapösszeg 55 százaléka (52.800 Ft)

A rokkantsági ellátást  a kötelező nyugdíjemeléssel megegyező arányban emelni kell. Legközelebb 2017. novemberében számíthatnak 1%-os ellátás-emelésre, 2018. januárjában pedig 3%-os emelés következik.

A rokkantsági ellátás összegének emelésére méltányosságból nincs lehetőség.

További információk az erről is írt összefoglalómban:

https://www.nyugdijguru.hu/nyugdij/megvaltozott-munkakepesseguek-ellatasai/rehabilitacios-es-rokkantsagi-ellatasok-valtozasai

(Az összefoglalóm frissítésének dátuma: 2017. május 2.)