Szemünk fénye?

Mindannyian hajlamosak vagyunk elodázni a személyes pénzügyi jövőnkről való gondolkodás nehéz feladatát. Nem is tudjuk, milyen károkat okozunk ezzel a halogatással.

Nem csak magunknak, hanem éppen azoknak, akik a számunkra a legfontosabb emberek a világon: a saját gyermekeinknek. Sőt, az unokáinknak. Akkor is, ha még meg sem születtek!

Ha tudnánk, hogy kötelező a nyugdíjas korunkra előre felkészülnünk, akkor egészen máshogyan állnánk e kérdéshez.

Azonnal cselekednénk, ha tudnánk, hogy három törvény is kötelez minket az öngondoskodásra: a racionalitás törvénye, a moralitás törvénye és az írott törvény.

A nyugdíjunkkal kapcsolatban gond nélkül áthágjuk a logika elemi szabályait is.

Ésszerű érvek tömege bizonyítja, hogy a folyó finanszírozású nyugdíjrendszer fenntarthatatlan, ha egyre kevesebb lesz a járulékfizető és egyre több a nyugdíjas.

A racionalitás törvénye arra kényszeríti az ésszerűen gondolkodni hajlandó embert, hogy időben cselekedjen a saját és szerettei jövőbeni nyugdíja érdekében.

A cselekvéshez a racionalitás törvényét meg kell támogatnia az erkölcs törvényének is.

Felelős szülőként nyilván mindannyian egyetértünk abban, hogy életünk legfontosabb céljainak egyike gyermekeink boldogulásának elősegítése.

Nem lehet tehát helyes az az erkölcsi döntés, amellyel szándékosan rontjuk a gyermekeink életesélyeit.

Pedig abban az esetben, ha a racionalitás törvényét figyelmen kívül hagyva elhalasztjuk az előtakarékosságról szóló döntésünket, akkor elkerülhetetlenül kárt okozunk a gyermekeinknek, hiszen az állami nyugdíjunk bizonyosan alacsony jövőbeni összege miatt jórészt őket fogja terhelni az időskori eltartásunk, gondozásunk terhe.

Emellett tudnunk kell, hogy az írott törvény is öngondoskodásra kötelez minket.

Magyarország Alaptörvénye XVI. Cikke (4) bekezdése szerint a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni. (Ez a rendelkezés az egész világon egyedülálló, rajtunk kívül az egyetlen ország, amelynek alkotmányában szerepel ez a kötelezettség: Kína...)

Ennek nyomán az új Polgári Törvénykönyv családjogi fejezete a szülőtartással kapcsolatban részletesen  szabályozza gyermekeink, unokáink e kötelezettségét.

E rendelkezések alapján akár perrel is kikényszeríthetjük gyermekeinktől a tartást, ha a jövőben a támogatásukra rászorulnánk. Sőt, a minket idősen ellátó intézmények akár közvetlenül, a mi hozzájárulásunk nélkül is beperelhetik a gyermekeinket azért, hogy térítsék meg az intézménynek a mi ellátásunk, gondozásunk, ápolásunk költségeit!

Nyilván mindannyian szeretnénk ezt az áldatlan helyzetet elkerülni. Gyermekeink bírósági úton kikényszeríthető törvényi kötelezettségét egy módon válthatjuk meg előre: nyugdíj-előtakarékossággal.

A logikai, az érzelmi és a legális indokok megcáfolhatatlanok.

A magyar állam is felismerte mindezt, és évi 280 ezer forintig terjedő szja-jóváírással támogatja a nyugdíjcélú öngondoskodást.

Természetesen mindenkinek joga van figyelmen kívül hagyni mindezt.

De tudnia kell, hogy a nyugdíj-előtakarékosság elvetésével vagy elodázásával – bármi is legyen ennek indoka - törvényszerűen a saját gyermekei és unokái életét nehezíti meg. Élethossziglan.