Milyen nyugdíjra számíthat?

Mindannyiunkat érdekel, hogy milyen nyugdíjra számíthatunk majd, ha betöltjük a nyugdíjkorhatárunkat.

A válaszhoz mindenekelőtt egy kiinduló kérdést kell feltennünk: mi határozza meg a magyar nyugdíjrendszer jövőjét?  

Alapvetően négy tényező:

a) demográfia: a társadalom elöregedése megállíthatatlanul folyik. 2030-ra 2,1 millió ember tölti be a 65 éves életkorát, miközben a mnkaerőpiacra ugyanezen időszakban csak 1,6 millió fiatal áramlik be, így a járulékfizetők száma csak a népesedési folyamatok alakulása miatt legalább félmillió emberrel csökken. 2030 után a folyamat tovább mélyül, mivel az utolsó nagylétszámú korosztály az 1975 körül született ún. “gyes-korosztály” (a Ratkó-unokák), akik 2040 körül töltik be a korhatárukat (hacsak addig nem emelkedik tovább a korhatár, akár 70-72 évre), viszont utánuk már csak demográfiai sivatag következik, annyival kevesebb a fiatalabb korosztályok létszáma. Csak a demográfiai egyensúly borulása miatt 2030-ra a mai 4,4 millió foglalkoztatott helyett a legjobb esetben is legfeljebb 3,8-3,9 millió járulékfizetőre számíthatunk. (A 4,4 millió járulékfizető hivatalos adat, így ajánlatos kellő óvatossággal kezelni. A valóságban ennél akár több százezerrel is kevesebb lehet a tényleges járulékfizetők száma, miután ez az adat tartalmaz közel kétszázezres külföldön dolgozó vagy dolgozni oda ingázó tömeget is, emellett foglalkoztatottnak minősül az is, aki hetente legalább egy órát biztosítási jogviszonyban tölt – képzelhetjük, ők mennyi járulékkal járulnak hozzá a nyugdíjkassza bevételeihez. A félmillió főt elérő demográfiai hiány a munkaerőpiacon viszont tényszerű, bármilyen mai foglalkoztatási létszámból ki kell vonnunk ezt a számot.)

b) kivándorlás: a hiányzó járulékfizetők számát legalább további félmillió fővel (az új becslések szerint 600 ezer fővel) csökkenti a tartósan külföldön dolgozó vagy kivándorolt magyarok száma, akik nem itthon fizetnek nyugdíjjárulékot. Ez persze évtizedek múlva - amikor a tartósan külföldön dolgozó vagy ott letelepedett magyarok is betöltik a nyugdíjkorhatárukat - enyhítheti a magyar nyugdíjrendszerre nehezedő nyomást, viszont addig egyre fájóbban hiányzik az általuk (és munkáltatóik) által fizetett közteher a nyugdíjkasszából. 2030-ra legalább három havi bevétel (azaz a nyugdíjkassza negyede) hiányozhat emiatt a nyugdíjalapból, amit más forrásból kell pótolni a nyugdíjak kifizetéséhez.

c) foglalkoztatás: a magyar foglalkoztatási helyzet sajátosságai további léket ütnek a nyugdíjrendszer bevételein, miután Magyarországon kiugróan magas a minimálbér utáni járulékfizetők száma – egyes becslések szerint közel másfélmillió ilyen foglalkoztatott és egyéni vagy társas vállalkozó dolgozik Magyarországon - , illetve további bevételkiesést okoz a katások közel 200 ezres, továbbá a  közfoglalkoztatottak szintén 200 ezer körüli létszáma. A katások 99%-a havi 90 ezer Ft, a közfoglalkoztatottak a 75 ezer Ft közfoglalkoztatási bér után fizetik a járulékaikat. E körben további súlyosbító tényező, hogy az aktív korosztályok körében a foglalkoztatottság százalékos aránya sokkal alacsonyabb, mint az EU átlag, vagyis eleve kevesebb a járulékfizető, mint amennyien a létszám alapján lehetnének (idősebb korosztályok, nők, mélyszegénységben munkalehetőség nélkül élők, stb.).

d) versenyképesség: az élőmunkát terhelő járulékokat csökkenteni kellett és kell, ha meg akarjuk őrizni a magyar versenyképességet. Emiatt 2016-ról 2017-re 27%-ról 22%-ra csökkent a szociális hozzájárulási adó (és az eho) mértéke, ami 2018-ra 19,5%-ra csökken és azt követően is lehetséges a további csökkentés. Ez a nyugdíjkassza bevételi oldalán több száz milliárdos lyukat üt (például az idei 5 százalékpontos szocho-csökkentés 370 milliárd forinttal kevesebb szocho-bevételhez vezet, amit csak részben ellensúlyozhat az átlagbér emelkedése, vagyis a szocho csökkenése mindenképpen hiányt keletkeztet).

Ebből következően minél később tölti be valaki a nyugdíjkorhatárát, annál nagyobb gondokkal szembesülhet.

Az ún. elméleti helyettesítési ráta (a nyugdíj induló összegének és az utolsó - járulékalapot képező - munkabér nettó összegének az aránya) idén 66%, de ez az érték 2030-ra 50%-ra, később akár 30%-ra csökkenhet a fenti fejlemények következményeként. (Remélem, helyesen értik: a 2040 után nyugdíjba készülők a mai kezdő nyugdíjak kevesebb, mint felére számíthatnak!)

Minél fiatalabb egy munkavállaló, annál inkább készülnie kell nyugdíj-előtakarékossági megoldásokkal is az idős éveire.

20-30 éves korban - miután a nyugdíjkorhatárig hátralévő futamidő két-három évtizednél is hosszabb lehet - kisebb összegekkel is elindíthatja a megtakarítási programját, de minél idősebb valaki, annál nagyobb havi megtakarításra lesz szüksége.

A 20% adójóváírással támogatott maximális éves megtakarítási összeg 650 ezer Ft lehet a nyugdíjbiztosítások esetében. Természetesen az önkéntes nyugdíjpénztári tagság vagy a nyugdíj-előtakarékossági számla is jó megoldást jelenthet. E három nyugdíj-előtakarékossági lehetőségre összesen egy évben legfeljebb 280 ezer Ft szja-jóváírást lehet igénybe venni, ami nagyon komoly ösztönző tényező lehet az erről ténylegesen tudomást szerzők körében.

A nyugdíjtőke felhalmozásának nagyon egyszerű az alapképlete: 

Minél korábban kezdjük el a megtakarítást, annál kisebb összegek havi befektetésével érhetjük el a célunkat. Minél hosszabb időt hagyunk a pénznek, hogy dolgozhasson értünk, annál inkább meghálálja.

A pénz pénzt fial.

Hogyan?

IDE KATTINTVA megnézheti :-)

Összességében a megoldás csak a nyugdíj-előtakarékosság lehet, egyszerűen nincs más mód megelőzni az időskori elszegényedést – hacsak nem akarjuk életünk végéig a saját gyermekeink jövedelmének akár a felét is fölélni annak következtében, hogy nem cselekedtünk, amíg még tudtunk volna.

Ezért ajánlom minden Olvasóm figyelmébe a nagy holland biztosító Pénzügyi Tudatosság Akadémiája ingyenes online kurzusának elvégzését.

A pénzügyi tudás hatékony eszközöket ad a kezünkbe a jövőben törvényszerűen bekövetkező veszélyek elhárításához vagy megelőzéséhez. A tudás hatalom!