A magyar nyugdíjrendszer áttekinthetetlen, aránytalan és drámai leszakadást okoz

Személyes kérdése van a meglévő vagy a jövőbeni  nyugdíjával kapcsolatban? IDE KATTINTVA fölteheti a kérdését, hogy méltányos díjazás ellenében az Ön személyére szabottan, az ügyintézés során felhasználható jogszabályi hivatkozásokkal együtt megválaszoljam.

Részlet a cikkből:

Hasonló életpályák, hasonló szolgálati időtartamok, hasonló keresetek mellett is drámaian eltérő összegű nyugdíjakat állapíthatnak meg attól függően, hogy melyik évben igényelte a jogosult a nyugdíját.

Akár 40-50 százalékos eltérést is okozhat, ha valaki hasonló karrierív után öt-hat évvel ezelőtt igényelte, vagy mostanában igényli a nyugdíját.

Ennek oka jelenleg, hogy a nyugdíjszámítás során a korábbi évek keresetét a nyugdíjbavonulás évét megelőző év átlagos kereseti szintjéhez kell emelni (valorizálni), s miután az utóbbi években nagyon meglódult a nemzetgazdasági átlagbér növekedése, a valorizációs mértékek is megugrottak.

Ezt a korábbi nyugdíjigénylőkkel szemben nagyon igazságtalan bánásmódot úgy lehet kiküszöbölni Farkas András szerint, ha a valorizáció nem egyetlen ugrással történik meg a nyugdíj megállapítása során, hanem aktív korunk minden évében – vagyis évente valorizálnák az addig szerzett jogosultságainkat. Ehhez persze olyan egyéni számla lenne szükséges, amely a nyugdíjjogosultságainkat évente nyilvántartaná. A jelenleg is létező társadalombiztosítási egyéni számla talán továbbfejleszthető lenne ilyen elveknek megfelelően. Vagy helyette végre be kellene vezetni a tényleges jogosultságokat mérő egyéni nyugdíjszámlák rendszerét, ahogyan az osztrákok vagy a németek a 21. század első évtizedében megtették.

A  cikket IDE KATTINTVA olvashatja tovább!

E kérdésekről beszéltem a Klubrádióban is november 16-án,  az adást IDE KATTINTVA hallgathatja meg (a hangfájlban 33.04-től 42.30-ig beszélgetek Szénási Sándorral).