Jár-e az elvált vagy különélő házastársnak özvegyi nyugdíj?

Jár-e az elvált vagy különélő házastársnak özvegyi nyugdíj?

A nyugdíjtörvény meghatározása szerint az özvegyi nyugdíj az elhunyt nyugdíjas, illetve nyugdíjban nem részesülő, de nyugdíjjogosultságot szerzett elhunyt személy házastársának, meghatározott feltételek mellett élettársának, valamint elvált házastársának járó nyugellátás. Eszerint tehát az elvált házastárs is jogosult lehet - meghatározott feltételek mellett - az özvegyi nyugdíjra.

A nyugdíjtörvényben meghatározott feltétel azonban e tekintetben nagyon szigorú: az elvált - továbbá a házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élő - személynek ideiglenes özvegyi nyugdíj csak akkor jár, ha házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg.

A Polgári Törvénykönyv szerint a házassági életközösség megszűnése esetén házastársától, a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, például azért, mert tartósan beteg vagy fogyatékos gyermeke gondozása miatt nem képes keresőtevékenységet folytatni. A nyugdíjtörvény az ilyen házastársi tartásdíj meglétét írja elő az özvegyi nyugdíj feltételeként az elvált, vagy több mint egy éve külön élő házastárs halála esetén. Az özvegy  ideiglenes özvegyi nyugdíja a részére az elhunyt által haláláig nyújtott házastársi tartásdíj összegénél több még a feltételek teljesülése esetén sem lehet. 

A tartásdíjat a bíróság hagyhatja jóvá vagy állapíthatja meg, vagy közjegyző által hitelesített kötelezettségvállaló nyilatkozat tartalmazhatja. Ilyen rendszeres házastársi tartásdíj hiányában az elvált vagy egy évnél hosszabb ideje különélő házastárs nem jogosult ideiglenes özvegyi nyugdíjra.

Ha a tényleges különélés oka az, hogy egészségi állapota miatt az egyik házastársat kórházban vagy tartós ápolást biztosító intézményben ápolják, akkor ez nem kizáró ok a másik házastárs özvegyi nyugdíjra való jogosultságát illetően, feltéve, hogy a másik házastárs folyamatosan tartja a személyes kapcsolatot az intézményben ápolt házastársával annak haláláig.

Több jogosult esetén az özvegyi nyugdíjat a jogosultak között egyenlő arányban meg kell osztani. Ha a különélő, illetőleg elvált házastársnak a ráeső arányos résznél kisebb összegű ideiglenes özvegyi nyugdíj jár, a különbözet az özvegyi nyugdíjast, illetőleg az együttélés alapján ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosultat illeti meg.

Ha a fenti feltételek fennállnak, akkor az ideiglenes özvegyi nyugdíj - amelynek összege ez esetben nem haladhatja meg a házarstársi tartásdíj összegét - az elhunyt halálának időpontjától számított egy évig folyósítható. Ha az özvegy az elhunyt jogán árvaellátásra jogosult másfél évesnél fiatalabb gyermeket tart el, az özvegyi nyugdíj az árva 18 hónapos életkorának betöltéséig jár (ha ez későbbi időpont, mint az elhunyt halálától számított 1 év), míg ha fogyatékos vagy tartósan beteg gyermeket tart el, a gyermek harmadik életéve betöltésének napjáig jár. A fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg árvaellátásra jogosult gyermek fogyatékosságát a fogyatékossági támogatásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásával a rehabilitációs szakigazgatási szerv szakhatósági állásfoglalásával, tartós betegségét pedig a a családi pótlékra vonatkozó szabályok alkalmazásával  szakorvosi igazolással kell igazolni.

Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élő személynek az özvegyi nyugdíj csak abban az esetben éled föl, ha a törvényben meghatározott jogosultsági feltételek valamelyike a különéléstől számított tíz éven belül bekövetkezett, és a házastársától annak haláláig tartásdíjban is részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg. Ha az elvált személy a házastársától már a házasság megszűnése előtt is külön élt, a tíz évet a tényleges különélés kezdő időpontjától kell számítani.

Az özvegyi nyugdíj e feltételek teljesülése esetén is csak akkor éledhet föl az özvegy számára, ha a volt vagy különélő házastársa halála időpontjában vagy azt követően a házasság megszűnésétől vagy a különélésük kezdő időpontjától számított tíz éven belül betöltötte a rá a haláleset bekövetkezte időpontjában irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, vagy legfeljebb 50%-os egészségi állapottal megváltozott munkaképességű, vagy a volt vagy különélő házastársa jogán árvaellátásra jogosult fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg, vagy legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik.