Mit kell tennie a nyugdíjkorhatár közeledtével annak, aki továbbra is dolgozni akar?

Mit kell tennie a nyugdíjkorhatár közeledtével annak, aki továbbra is dolgozni akar?

2017. 08. 30.
Ezt az összefoglalót több, mint hat hónapja készítettem. Az összefoglalómban szereplő információk a megjelenéskor természetesen pontosak voltak, de mára a jogszabályi változások miatt módosulhattak. Kérem, ellenőrizze a téma megjelenését a friss posztjaim között is!

Ha nem akarunk a korhatár betöltésével nyugdíjba vonulni (noha jogunk lenne rá, mert megszereztünk legalább 20 év szolgálati időt), akkor további munkavégzésünk alapján kérhetünk nyugdíjnövelést vagy kérhetjük a nyugdíj rögzítését.

K Küldés K Nyomtatás
Mit kell tenni a nyugdíjkorhatár betöltésével annak, aki tovább akar dolgozni és még nem kívánja igénybe venni a nyugellátást?

 

Ilyen esetben két lehetőségünk van, ha nem akarunk a korhatár betöltésével nyugdíjba vonulni (noha jogunk lenne rá, mert megszereztünk legalább 20 év szolgálati időt, ami az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges):

- a nyugdíj igénylése nélkül a leendő nyugdíjunk összegének növelése érdekében legalább 30 nap további szolgálati időt szerezve tovább dolgozunk (NYUGDÍJNÖVELÉS), vagy

- kérjük a nyugdíjunk összegének rögzítését, és legalább 365 nap további szolgálati idő szerzését követően igényeljük az öregségi nyugdíjunkat (NYUGDÍJRÖGZÍTÉS).

 
Nyugdíjnövelés 

 

Nézzük először a nyugdíjnövelés lehetőségét.

Kiindulópontunk a TB nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 20. § (1) bekezdése, mely szerint az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegétől függ, és a 21. § (1) bekezdése szerint az öregségi nyugdíj összege főszabályként az annak alapját képező havi átlagkeresetnél több nem lehet.

Egy eset kivételével, és pontosan ez a nyugdíjnövelés lehetősége.

Az idézett törvény 21.§-a (2) bekezdése szerint az, aki legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik és a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után a nyugdíj megállapítása nélkül legalább 30 naptári napra szolgálati időt szerez, nyugdíjnövelésben részesül.

A nyugdíjnövelés mértéke minden 30 naptári nap után az öregségi nyugdíj 0,5 (vagyis fél) százaléka.

Például 60 nap esetén 60:30 = 2x0,5% = 1%,

90 nap esetén 90:30 = 3x0,5% = 1,5%,

360 nap esetén 360:30 = 12x0,5% = 6%,

720 nap esetén 720:30 = 24x0,5% = 12% a növelés mértéke.

(Csak a 30-cal osztható időtartamok számítanak, a törteket nem veszik figyelembe, például 59 nap plusz szolgálati idő is csak 0,5%  növelésre jogosít, miután 59:30=1,97 ugyan, de a figyelembe vehető egész szám csak 1.)

Az így elért nyugdíjnöveléssel az öregségi nyugdíj a megállapítása alapjául szolgáló havi átlagkeresetet meghaladhatja.

Miután a kezdő nyugdíj maximális összege, vagyis a számított nettó havi "életpálya"-átlagkereset 100%-a akkor lesz a nyugdíj, ha a jogosult 50 éves vagy annál hosszabb szolgálati idővel rendelkezik, ennél magasabb összegre nyugdíjnövelés címén is csak azoknak lesz lehetősége, akik nagyon hosszú szolgálati időt szereztek életük folyamán - vagy nagyon hosszan dolgoznak a nyugdíjkorhatáruk betöltését követően.

A gyakorlatban számos esetben a felsőoktatásban dolgozó olyan oktatók és kutatók élnek ezzel a lehetőséggel, akik a törvény szerint 70 éves korukig dolgozhatnak. Sok példa van a versenyszférában tovább dolgozó menedzserek esetében is, akik cégükkel (a munkáltatójukkal) megegyezve a korhatár betöltését követően is tovább dolgoznak, így hasznosítva cégük érdekében a hosszú évek alatt megszerzett hatalmas tapasztalati és kapcsolati tőkéjüket.

Természetesen a lehetőség - a jogszabályok adta keretek között - mindenki előtt nyitva áll, kivéve a közszférában foglalkoztatott dolgozókat, akik kötelesek a nyugdíjkorhatár elérését követően nyugdíjba vonulni (kivéve az imént említett felsőoktatási oktatókat és kutatókat 70 éves életkoruk betöltéséig, illetőleg azokat, akik külön eseti engedélyt kapnak a további munkavégzésre nyugdíjba vonulás nélkül).

A nyugdíjnövelés mértékével (a 30 naponkénti 0,5%-kal) NEM a TB nyugellátásról szóló törvény 2. mellékletében felsorolt, az öregségi nyugdíjak kiszámítása során alkalmazandó szorszószámokat kell növelni! Az ott szereplő szorzószámok ugyanis a nyugdíj kiszámításának alapjául szolgáló, az 1988. január 1-je óta elért összes keresetből és jövedelemből számított nettó "életpálya"-átlagkereset százalékos mértékei, amely az induló nyugdíj összegét határozza meg.

A nyugdíjnövelés viszont az így számított induló nyugdíj százalékos mértékében van meghatározva.

Az összehasonlítás érdekében beidézem az öregségi nyugdíjak kiszámítása során alkalmazandó szorzószámok táblázatát:

 

 Szolgálati idő  (év)                          Az öregségi nyugdíj alapját képező

                                                            havi átlagkereset százaléka

15                                                      43,0

16                                                      45,0

17                                                      47,0

18                                                      49,0

19                                                      51,0

(Innentől lehetséges a nyugdíjnövelés az összefoglalómban ismertetett módon:)

20                                                      53,0

21                                                      55,0

22                                                      57,0

23                                                      59,0

24                                                      61,0

25                                                      63,0

26                                                      64,0

27                                                      65,0

28                                                      66,0

29                                                      67,0

30                                                      68,0

31                                                      69,0

32                                                      70,0

33                                                      71,0

34                                                      72,0

35                                                      73,0

36                                                      74,0

37                                                      75,5

38                                                      77,0

39                                                      78,5

40                                                      80,0

41                                                      82,0

42                                                      84,0

43                                                      86,0

44                                                      88,0

45                                                      90,0

46                                                      92,0

47                                                      94,0

48                                                      96,0

49                                                      98,0

50 vagy több                                    100,0

A nyugdíjnövelés mértéke (a 30 naponként plusz 0,5%) tehát NEM ezeket a százalékos szorzókat növeli. 

Ha például valaki 45 év szolgálati időt szerez a rá vonatkozó nyugdíjkorhatár betöltéséig (vagyis a nyugdíja alapjául szolgáló "életpálya"-átlagkeresete 90%-a lenne az induló nyugdíja), de még két évig tovább dolgozik és így 730 nap : 30 = 24 x 0,5% = 12% nyugdíjnövelésre szerez jogosultságot, mielőtt beadná az öregségi nyugdíja iránti kérelmét, akkor az induló nyugdíja összege NEM az "életpálya"-átlagkeresete 90+12=102%-a lesz! (Természetesen az átlagkereset sem lesz magasabb a rádolgozott évek alatt szerzett keresetei miatt, mivel ezt a plusz rádolgozást a nyugdíjnövelés mértékében ismeri el a törvény).

Ilyen esetben először megállapítják a 45 év szolgálati idő alapján a számított induló nyugdíjat: az 1988. január 1-jétől a nyugdíjkorhatár betöltéséig elért keresetekből és jövedelmekből számított nettó átlagkereset 90%-át. (Az egyszerűség kedvéért legyen a példánkban a nettó átlagkereset 100 000 Ft, így annak 90%-a 90 ezer Ft lesz.)

Ezt követően ennek a számított nyugdíjnak a példánkban említett 12%-ával növelik meg az összeget, és ez lesz az induló nyugdíj tényleges összege, azaz 90 ezer Ft szorozva 1,12-vel = 100.800 Ft/hó. (Nem pedig a nettó átlagkereset 102%-a, ami 102.000 Ft lenne.)

 

A nyugdíjnövelés feltételei összefoglalva:

a) az érintett személynek legalább 20 év elismert szolgálati idővel kell rendelkeznie,

b) az érintett személynek be kell töltenie a rá vonatkozó nyugdíjkorhatárt,

c) az érintett személy nem kéri az öregségi nyugdíja megállapítását és ehhez joga van (nem közszférában dolgozik, vagy ha igen, engedélyt kapott a további munkavégzésre, vagy felsőoktatási oktató, kutató),

d) a korhatár betöltését követően legalább 30 nap további szolgálati időt szerez.

A nyugdíjnövelés iránti igényt az öregségi nyugdíj iránti kérelem benyújtása során kell érvényesíteni.

 

 
Nyugdíjrögzítés

 

A nyugdíj rögzítése nem más, mint az öregségi nyugdíj folyósítás nélküli megállapítása.

A nyugdíj rögzítését csak az az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött, a nyugellátást még igénybe venni nem kívánó személy kérheti, aki legalább 20 év elismert szolgálati idővel rendelkezik.

A rögzített nyugdíj megállapítását az általános igényérvényesítési szabályok szerint, de legkorábban az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése napjától lehet igényelni (ha az érintett azon a napon még nem rendelkezne 20 év szolgálati idővel, akkor az annak megszerzését követő naptól teheti ezt meg).

A nyugdíj folyósítás nélküli megállapításának nem feltétele a fennálló biztosítási jogviszony megszüntetése.

Aki nyugdíjának folyósítás nélküli megállapítását kéri, nem minősül öregségi nyugdíjasnak.

Amikor az érintett ténylegesen nyugdíjba kíván vonulni, a biztosítási jogviszony megszűnését követő naptól megállapított öregségi nyugdíj helyett - ha az számára kedvezőbb - választhatja a rögzített nyugdíj időközi esedékes emelésekkel növelt összegének folyósítását, feltéve, hogy a rögzítés időpontját követően további legalább 365 nap szolgálati időt szerzett. (Nem vonatkozik ez a kedvezmény arra, akinek a részére a korhatár betöltésétől a tényleges nyugdíjba vonulásig eltelt időtartam legalább fele része alatt özvegyi nyugdíjat folyósítottak.)

Vagyis a nyugdíj rögzítése nem más, mint egyfajta "nyugdíj-shortolás", amikor arra számít valaki, hogy a jövőben rosszabbodnak a nyugdíjmegállapítás feltételei, így kisebb nyugdíjra számíthat, mint az aktuálisan hatályos szabályok alapján.

Az öregségi nyugdíj folyósítás nélküli elbírálásához az általános nyugdíjigénylési nyomtatványt kell benyújtani.

Kiindulópontunk ez esetben is természetesen a TB nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, amelynek 82. §-a (1) bekezdése szerint az, aki a rá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte és eddig az időpontig legalább húsz év szolgálati időt szerzett, kérheti a nyugdíja összegének folyósítás nélküli megállapítását (a továbbiakban: rögzített nyugdíj).

Amennyiben a nyugdíjra jogosító korhatáron túl tovább dolgozik úgy, hogy legalább 365 naptári napra szolgálati időt szerez, és ez idő alatt nem kéri a nyugdíja folyósítását, a tényleges nyugdíjba menetel idején - amennyiben számára kedvezőbb - választhatja a nyugdíjkorhatár betöltésére rögzített nyugdíjként kiszámított és az évenkénti emelésekkel növelt nyugdíját a tényleges nyugdíjba vonuláskor kiszámított összeg helyett.

Még egyszer kiemelem, hogy aki nyugdíjának folyósítás nélküli megállapítását kéri, nem minősül öregségi nyugdíjasnak.

A (2) bekezdés szerint azonban nem vonatkozik az (1) bekezdés arra, akinek a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésétől a tényleges nyugdíjazás időpontjáig eltöltött idő legalább fele része alatt özvegyi nyugdíjat (állandó özvegyi nyugdíjat) folyósítottak.

Vagyis az öregségi nyugdíj folyósítás nélküli megállapítását  (a nyugdíj rögzítését) az az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött, legalább 20 év elismert szolgálati idővel rendelkező személy kérheti, aki a korhatár betöltésekor nem kívánja igénybe venni az ellátást, mert tovább kíván dolgozni - és ezt a jogszabályok lehetővé teszik  a számára (nem közszférában dolgozik, vagy engedélyt kapott a további munkavégzésre, vagy egyetemi oktató vagy kutató).

A rögzített nyugdíj megállapítását legkorábban az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése napjától lehet igényelni – ha az érintett ekkor még nem rendelkezik 20 év szolgálati idővel, akkor csak a 20 év megszerzését követő naptól – az általános igényérvényesítési szabályok szerint, az öregségi nyugdíj iránti kérelem benyújtásával.

A nyugdíj folyósítás nélküli megállapításának nem feltétele a fennálló biztosítási jogviszony megszüntetése, hiszen aki nyugdíjának folyósítás nélküli megállapítását kéri, az nem minősül öregségi nyugdíjasnak.

Mi lehet az értelme a nyugdíj rögzítésének? Miért lehet kedvező ez a lehetőség a nyugdíjkorhatárt betöltő személy számára?

Az, hogy amikor az érintett ténylegesen nyugdíjba kíván vonulni,

- akkor a biztosítási jogviszony megszűnését követő naptól megállapított öregségi nyugdíj helyett,

- ha számára kedvezőbb, választhatja a rögzített nyugdíj – időközi esedékes emelésekkel növelt – összegének folyósítását,

- feltéve, hogy a rögzítés időpontját követően további legalább 365 nap szolgálati időt szerzett, és

-  a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésétől a tényleges nyugdíjazás időpontjáig eltöltött idő legalább fele része alatt nem kapott özvegyi nyugdíjat. 

A nyugdíjrögzítés tehát arra kíván megoldást nyújtani, hogy a már nyugdíjjogosultságot szerzett személy ezáltal védelmet szerezhessen a jogszabályi változások esetleges negatív következményeivel szemben.

A rögzítéssel az érintett személy biztonságban érezheti magát abban az értelemben, hogy a sűrűn változó nyugdíjszabályok miatt a nyugdíja legalább a nyugdíj rögzítése során meghatározott összegű lesz, ennél kevesebb nem lehet akkor sem, ha a tényleges nyugdíjba vonulás időpontjában számított nyugdíjösszege alacsonyabb lenne a már rögzített összegnél (és időközi emeléseinél).

Ismétlem, nem vonatkozik ez a kedvezmény arra, akinek a részére a korhatár betöltésétől a tényleges nyugdíjba vonulásig eltelt időtartam legalább fele része alatt özvegyi nyugdíjat folyósítottak.

A nyugdíjrögzítésre csak az érintett személyre irányadó nyugdíjkorhatár betöltését követően kerülhet sor, korábban nem.

 

Összefoglalva a nyugdíjrögzítés feltételeit:

- akkor érvényesíthető, ha elérte valaki az öregségi nyugdíjkorhatárát és

- megszerzett legalább 20 év elismert szolgálati időt.

Ez esetben kérheti, hogy rögzítsék  a nyugdíjkorhatár betöltésekor kiszámított nyugdíjat, annak érdekében, hogy

- később választhasson majd a rögzített és évenkénti emelésekkel növelt nyugdíja, valamint a tényleges nyugdíjba vonuláskor számított nyugdíja között.

Ahhoz, hogy ilyen választási lehetősége legyen valakinek,  a nyugdíjkorhatár betöltését követően legalább 365 naptári nap további szolgálati időt kell szereznie, amely időszakban nem kéri nyugdíj folyósítását.

Szigorító feltétel, hogy ha a az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésétől a tényleges nyugdíjba vonulás napjáig eltelt időnek legalább fele része alatt özvegyi nyugdíjat kap az érintett, akkor nem kérheti a kedvezőbb nyugdíjösszeg folyósítását.

Kérem, osszák meg barátaikkal és ismerőseikkel ezt az összefoglalót is, bármelyiküket érintheti a nyugdíjkorhatáruk közeledtével -és persze kérjék meg őket is, hogy osszák tovább és kövessék, lájkolják a NyugdíjGuru-t :-)

Iratkozzanak föl az ingyenes heti hírlevelemre,

hogy időben értesüljenek a nyugdíjakat érintő fejleményekről! 

 

 
K Küldés K Nyomtatás
Kérem, várjon... Kérem, várjon...