Kiűzetés a Nyugdíjparadicsomból

Ideálisan akkor működhet egy ilyen rendszer, ha nagyon sok az aktív járulékfizető, akiknek viszonylag kevés járulékot kell fizetniük (így nem alakul ki fizetési ellenérdekeltség), s az így befolyt bevételt viszonylag kevés nyugdíjas között kell felosztani (mert a várható élettartam nem túl magas), akik így egyénenként magas ellátást kaphatnak, amíg csak - nem túl sokáig - élnek.

Alig százhúsz évvel ezelőtt, ennek a Bismarck nevével fémjelzett megoldásnak az európai terjedése idején pont ilyen volt a helyzet. Azóta azonban a feje tetejére állt a világ - Magyarországon is.

Látszólag nincs semmi baj, hiszen jelenleg egy magyar átlagnyugdíjas 1,6-szer annyi elkölthető jövedelemmel rendelkezik, mint egy minimálbéres aktív dolgozó. (A jelenleg kétmillió negyvenezer magyar öregségi nyugdíjas ellátásaiból számított átlagos nyugdíj összege havi 115.786 Ft. Az idén 105.000 Ft minimálbér nettó összege viszont csak 68.775 Ft.) Vagyis ez itt maga a Nyugdíjparadicsom...

Akkor mégis miért szaporodtak meg a nyugdíjrendszer jövőjét egyre borúsabb színben feltüntető elemzések?

Nagyon egyszerű az ok: a ma középkorú generációknak drámai jövedelemzuhanásra kell felkészülniük, mire ők betöltik a nyugdíjkorhatárukat.

Sokkal kevesebb lesz a járulékfizető dolgozó itthon Magyarországon, mint ma, miközben beáramlik a nyugdíjasok közé a teljes Ratkó-nemzedék.

2029-ig 2,1 millió ember éri el a nyugdíjkorhatárát, miközben csak 1,6 millió gyerek lép majd a munkaerőpiacra - ha egyáltalán itthon lesz dolgozó, és nem valahol Európában.

Vagyis 15 éven belül félmillióval kevesebb lesz a járulékfizető, miközben kétszázezerrel nő a nyugdíjasok átlagos létszáma.

Az itthon maradt aktív dolgozók egyre erősebb harapófogába szorulnak: viselik a közterheket, eltartják a gyerekeiket, támogatják a szüleiket és nagyszüleiket - ha tudják...

Aki ma megy nyugdíjba, az átlagosan az utolsó bevallott és adózott nettó keresete 70-80 %-ára számíthat induló nyugdíjként (ez a helyettesítési ráta az első nyugdíj összegének aránya az utolsó munkabér nettó összegéhez). Ha 2030-ban megy valaki nyugdíjba, már csak 50% helyettesítési rátára számíthat. És ha 2040 környékén éri el a nyugdíjkorhatárt - az 1975 környéként született utolsó nagy létszámú magyar generáció tagjaként -, már csak 30%-os helyettesítési rátára számíthat! 100 ezer Ft utolsó nettó keresetre vetítve 30 ezer Ft lehet az átlagos nyugdíj - kevesebb, mint 100 €...

Ezért kell minden fiatal és középkorú magyarnak elgondolkodnia, hogyan és miből szeretne majd nyugdíjasként megélni. Lényegében csak két választásunk van: vagy elkezdjük minél előbb (adójóváírással támogatva) a nyugdíjcélú megtakarításainkat, vagy a saját gyermekeink nyakába varrjuk magunkat. Ha vannak.

(Napi Gazdaság, 2015.02.06.)