Helyes-e azzal gyógyítani a beteget, hogy megölöd?

Emlékezünk a legutóbbi nagy pénzügyi válságra, amelynek következtében köhögni és rázkódni kezdett az egész világ?

Semmi más nem okozta, mint az, hogy a világgazdaság fő ütőereiben lassult a véráram – azaz a pénzfolyam –, s így nem jutott el az életadó oxigén – azaz a hitel – a sejtekhez, vagyis a vállalatokhoz, cégekhez s az azokat működtető emberekhez.

Az egész globális gazdaság attól függ, hogy mennyi pénz kering az egyes sejtjeit (az államokat, vállalatokat, szervezeteket, embereket) egyetlen hatalmas hálózatba fűző érrendszerében.

Nyilvánvaló, hogy ha nő a gazdaság, akkor az életadó pénzáramnak is nőnie kell, különben leáll a fejlődés és megkezdődik a zsugorodás, ami elkerülhetetlenül válságba taszítja a világot.

Vajon honnan lesz egyre több pénz, ami nélkül a gazdaság nem fejlődhet?

Ez a legnagyobb varázslat, amit a modernkori emberi találékonyság valaha is kiötlött: a pénzt ugyanis már négy évtizede (amióta megszűnt az aranyfedezete) a hitelezés teremti.

A hitel-forrásból bugyog a pénzfolyam, ami újabb hitel-forrásokat táplál.

Vagyis annál több pénz van, minél több pénz nincs...

A mai pénz: hitelpénz.

A legerősebb bizonyítékot minderre az amerikai Federal Reserve (FED) szolgáltatja, amely a 2008-ban kitört pénzügyi válság óta több ezer milliárd dollárt teremtett a semmiből, és azt belepumpálta a globális pénzáramba. Ezt hívjuk monetáris lazításnak, mennyiségi könnyítésnek, quantitative easing-nek, QE-nek – s ez nem takar mást, mint virtuális pénzcsinálást, amiből valódi pénz lesz a monetáris alkimisták boszorkánykonyhájában. (S ma is ezt csinálja, bár "vékonyítva", hiszen havi 75 milliárd dollárt pillanatnyilag is a levegőből teremt és nyom bele a vérerekbe...)

Az alapelv nagyon egyszerű (bár világhatalomnak kell lenni a sikeres megvalósításhoz): az amerikai kereskedelmi bankoktól a FED megvásárolja a bankok által korábban vásárolt értékpapírokat (köztük a nagyon veszélyes fajtákat is), s értük a frissen teremtett pénzzel fizet, amit a bankok aztán már valódi pénzként kihelyeznek a hitelért folyamadóknak.

A levegőből teremtett virtuális pénzből így lesz csodák-csodájára valódi pénz, ami növelheti a gazdaság fejlődéséhez nélkülözhetetlen pénzáramot.

Egy központi bank azonban - még ha olyan hatalmas is az ereje, mint a FED-nek - önmagában nem tudná a gazdaság működtetéséhez szükséges gigantikus pénzmennyiséget biztosítani. Ehhez szükség van még egy mágikus trükkre: a kereskedelmi banki pénzteremtésre (fractional reserve banking).

Ennek az elve is pofonegyszerű: a bankban elhelyezett betéteket a bank nem tartja a trezorjában, hanem kihelyezi azoknak, akiknek hitelre van szüksége.

A hitel fedezete ez esetben a betétesek pénze (amelynek a bank csak egy töredékét tartja meg a betétesek kifizetéséhez).

A hitelt felvevő az esetek túlnyomó részében a hitelként kapott összeget szintén elhelyezi egy bankban, amíg szüksége nem lesz például a beruházása finanszírozásához erre a pénzre.

A bank természetesen ezt a hitelösszegből képződött betétet is felhasználja további hitelek kihelyezéséhez, és így tovább.

A bankok megsokszorozzák a betétek összegét a hitelkihelyezések révén, vagyis állandóan pénzt teremtenek. (Az a kormányzat, amely nem vesz erről tudomást, egyszerűen megfojtja a gazdaságot maga körül. Ha valaki úgy akarja gyógyítani a hitelválságot, hogy ellehetetleníti és ellenségnek állítja be a bankokat, bizonyítja, hogy semmit nem ért a világgazdaságot működtető erőkből.)

A gazdaságban így egyre több pénz keringhet, hiszen ezekkel a mágikus trükkökkel a pénz megsokszorozható.

Mindaddig nincs semmi baj, amíg (a) egyrészt a betétesek nem akarnak egyszerre és egyösszegben hozzájutni a bankban elhelyezett pénzükhöz, (b) másrészt az adósok rendben törlesztik a felvett hiteleiket.

A bizalomra épül az egész rendszer.

Bármelyik feltétel sérül, baj van: a bizalom megrendülésével a bankok csődbe juthatnak, súlyos esetben magukkal rántva mindenkit, akár az egész világgazdaságot.

Erre láthattunk rémisztő példát az utóbbi néhány évben, a FED (és a világ többi meghatározó központi bankja) éppen ezért kapcsolt turbófokozatra a semmiből történő pénznyomtatást illetően. (Az MNB is bármikor nekiállhat forintot teremteni, de nálunk nem a fejlődést, hanem az inflációt pumpálná föl ezzel. A dollárt az egész világ veszi, a forint iránt nincs ilyen mesés kereslet. Nem is értem, miért...)

Ha elég magasról szemléljük ezt a folyamatot, azonnal feltűnik, hogy a jól működő világgazdaság (és érrendszerében a pénzáram) nem lassacskán, ímmel-ámmal növekszik, hanem egyre gyorsulva. Egyre meredekebben emelkedik a világon kerengő pénzt teremtő hitel mennyisége.

Miért érdekes ez?

A válaszhoz meg kell ismerkednünk az életünket alapvetően meghatározó összefüggések közül egy olyan jelenséggel, amelynek jelentőségével a legtöbben nem vagyunk tisztában, sokunk a létezéséről sem vesz tudomást, vagy egyenesen megriad, ha hall róla, mert az iskolai matematikaórák mély szorongását idézi föl már  a neve is: exponenciális növekedés.

(Erről és következményeiről a közeljövőben írok :-)