Az 1998-tól szerezhető szolgálati időről

Az 1997. december 31-ét követően szerzett szolgálati időre vonatkozó szabályokat a TB nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a Tny.) IV. fejezete 37. - 43/A. §-ai, míg a jogosultság előfeltételeit (különösen azt, hogy ki minősül társadalombiztosítási szempontból biztosítottnak) a TB ellátásaira jogosultakról szóló 1997. évi LXXX. törvény (a Tbj.) 5. - 13. §-ai tartalmazzák.

Szolgálati idő az az időszak, amely alatt a nyugdíjigénylő

a) biztosításra kötelezett jogviszonyban állt (biztosított volt) és az előírt nyugdíjjárulékot megfizette, vagy

b) a törvény szolgálati időként ismeri el az adott időszakot, noha járulékfizetés nem történt (pl. ilyen a táppénz folyósításának időszaka), illetve

c) szolgálati idő szerzésére kötött külön megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulékot.

A következőkben a törvényi rendelkezéseket idézve végigveszem a szolgálati idő kategóriáit, s kiegészítem azt az értelmező megjegyzéseimmel.

Az 1997. december 31-ét követően szerzett szolgálati idő a Tny. szerint

37. §

(1) A Tbj.-ben biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának 1997. december 31. napját követő időtartama szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták, illetve a 38. § (2) bekezdésének a)-b) pontjában említett személyek (ezek a személyek: a TB tartozással rendelkező egyéni vállalkozó, illetve társas vállalkozás tagja) esetében megfizették.

(2) A Tbj. 5. § (1) bekezdés i) pontjában említett mezőgazdasági őstermelő (akinek a rá irányadó öregséginyugdíj-korhatárig hátralévő idő és a már megszerzett szolgálati idő együttesen legalább 20 év és nem kiskorú, illetve más jogcímen nem biztosított vagy saját jogú nyugdíjban nem részesül) biztosítási ideje szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra nyugdíjjárulékot fizetett, illetőleg az előírt nyugdíjjárulékot megfizette (a nyugdíjjárulék-fizetés arra az őstermelőre vonatkozik, aki az árbevétele 20%-a után fizet járulékot, az előírt nyugdíjjárulék-fizetés pedig arra, aki a minimálbér alapul vételével fizet járulékot).

(3) Ha a biztosítás ténye, illetőleg a biztosítással járó jogviszony időtartamára vonatkozó adatok a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv és az egészségbiztosítási szerv (a továbbiakban: társadalombiztosítási igazgatási szervek) nyilvántartásaiból megállapíthatók, azonban a nyugdíjjárulék levonásának ténye - a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv által beszerzett - a 43. § (2) bekezdés a)-b) pontok szerinti okiratok (igazolások) alapján sem állapítható meg, VAGY az okiratok (igazolások) hiányában, ILLETŐLEG a foglalkoztató megszűnése miatt nem bizonyítható, a nyugdíjjárulék levonását vélelmezni kell.

(4) A biztosítással járó jogviszony 1998. január 1. napját megelőző időtartamát (erről szól a szolgálati időt elemző sorozatom előző része) az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni. (Ez az 1997. december 31-éig megszerzett jogok védelmét megvalósító törvényi rendellkezés.)

38. §

(1) Szolgálati időként kell továbbá figyelembe venni

a) a Tbj.-ben meghatározott, nyugellátás szerzése céljából megállapodást kötött személy esetében azt az időszakot, amelyre az előírt nyugdíjjárulékot megfizették,

b) az egyházi jogi személy által kiállított igazolás alapján az egyházi személyként ilyen minőségben eltöltött, az 1997. december 31-ét követően pedig azt az időtartamot, amelyre 2011. december 31-éig az előírt nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot, 2012. január 1-jétől az előírt nyugdíjjárulékot az egyházi jogi személy megfizette,

c) a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, valamint a gyermekgondozási segély folyósításának időtartamát, amennyiben az előírt nyugdíjjárulékot megfizették,

d) a katonai (polgári) szolgálatban eltöltött időt,

e) a táppénz (betegszabadság) - ide nem értve a külön jogszabály rendelkezése szerint kötött megállapodás alapján folyósított táppénzt -, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély folyósításának időtartamát, valamint a gyermekgondozási díj 2000. január 1-jét megelőző folyósításának időtartamát, illetőleg az 1999. december 31-ét követő gyermekgondozási díj, továbbá a rehabilitációs ellátás folyósításának azt az időtartamát, amelyre az előírt nyugdíjjárulékot megfizették,

f) a munkanélküli-járadék, a vállalkozói járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, az álláskeresést ösztönző juttatás, a keresetpótló juttatás folyósításának időtartamát, ha az előírt nyugdíjjárulékot megfizették,

g) azt az időt, amely az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint szolgálati időnek minősült (erről szól a szolgálati időt elemző sorozatom előző része),

h) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerinti munka-rehabilitáció keretében foglalkoztatott személy tekintetében a munka-rehabilitációs díj folyósításának időtartamát, ha az előírt nyugdíjjárulékot megfizették,

i) az Rjtv. (a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény) szerinti rehabilitációs járadék folyósításának időtartamát, ha az előírt nyugdíjjárulékot megfizették,

j) az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíjbiztosítási átutalásáról és visszautalásáról szóló törvény alapján a nyugdíjbiztosítási visszautalás során elismert szolgálati időt, ha a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető összeget a Nyugdíjbiztosítási Alapnak átutalták.

(2) Szolgálati időként nem lehet figyelembe venni

a) az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak 2011. december 31-éig fennálló időszakra nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék, 2012. január 1-jétől nyugdíjjárulék tartozása van,

b) a társas vállalkozás tagja esetében az adott társas vállalkozás tagjaként fennállt biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minősülő akkori tagjai után 2011. december 31-éig fennálló időszakra nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék, 2012. január 1-jétől nyugdíjjárulék tartozása van,

c) az egyéni vállalkozó vagy jogi személyiséggel nem rendelkező társas vállalkozás tagja segítő családtagjának az e jogcímen fennállt biztosítási idejének azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak, illetőleg a jogi személyiséggel nem rendelkező társas vállalkozásnak e segítő családtag után 2011. december 31-éig fennálló időszakra nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék, 2012. január 1-jétől nyugdíjjárulék tartozása van,

d) a mezőgazdasági őstermelő biztosítási idejének azt az időtartamát, amelyre vonatkozóan nyugdíjjárulék tartozása van.

A tartozás utólag történő - a nyugdíj megállapítása utáni - megfizetése esetén az így meghosszabbodott szolgálati időt legkorábban a befizetés napját magában foglaló naptári hónap első napjától lehet figyelembe venni. (Vagyis csak az ezt követően fizetendő nyugdíjak összegét növelheti!)

Az a)-c) pontokban említett biztosítottak szolgálati idejének figyelembevételénél a nyugdíjbiztosítási járulék és nyugdíjjárulék megfizetése tényének megállapítása, bizonyítása, illetőleg vélelmezése tekintetében a - fent már idézett -  37. § (3) bekezdésének rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

A tartozás összegét és azt az időtartamot, amelyre a tartozás vonatkozik, az állami adóhatóság igazolja, ennek hiányában a társas vállalkozás, illetőleg az egyéni vállalkozó igazolása, nyilatkozata az irányadó. Amennyiben az állami adóhatóság vagy a társas vállalkozás, illetőleg az egyéni vállalkozó nem közli azt az időtartamot, amelyre a tartozás vonatkozik, akkor szolgálati időként a biztosítási jogviszony időtartamából annyi naptári nap nem vehető figyelembe, ahányszor a tartozás megfelel a nyugdíj megállapításának kezdő napját megelőző hónapban érvényes minimálbér harmincad része után számított nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék összegének.

Ha az igény elbírálása után megállapítják, hogy a társas vállalkozás vagy az egyéni vállalkozó igazolása, nyilatkozata nem felelt meg a tényeknek és ez által a nyugdíjat magasabb összegben állapították meg, akkor az érintett köteles a jogalap nélkül megállapított és folyósított ellátás visszafizetésére, illetőleg megtérítésére.

(3) A (2) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni akkor is, ha az állami adóhatóság a (2) bekezdés a)-c) pontjaiban említett személy kérelmére a nyugdíjbiztosítási járulék vagy a nyugdíjjárulék tartozást, illetve az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (az Art.) értelmében a magánszemély kérelmére a nyugdíjjárulék tartozást mérsékli vagy elengedi.

Általános szabály, hogy szolgálati időként nem lehet figyelembe venni azt az időszakot, amely alatt a biztosítás szünetelt, mert ez alatt az időtartam alatt nyugdíjjárulék-fizetés nem történt. 

Arányosan elismerhető szolgálati idő

39. §

(1) Ha a biztosítottnak a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a)-b), g) pontja (ezek a munkaviszony, közalkalmazotti jogviszony és hasonló keresőtevékenységek, a szövetkezeti tagság, továbbá a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok alapján biztosítottak) és a (2) bekezdése szerinti biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya (ezek különböző szervezetek és testületek vezető tisztségviselői tekintetében megfogalmazott rendelkezések) keretében - ide nem értve a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (az Mt.) értelmében teljes munkaidőben, illetőleg az adott munkakörre irányadó, jogszabályban meghatározott munkaidőben foglalkoztatottakat - elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme a külön jogszabályban meghatározott minimálbérnél kevesebb, akkor a 20. §-ának alkalmazása során (ez a nyugdíjszámításra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza) - az 1996. december 31-ét követő időszak tekintetében - a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe.

Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes minimálbér arányával.

Vagyis a nyugdíjra való jogosultság tekintetében teljes értékű szolgálati időnek minősül az az 1996. december 31-ét követő időtartam is, amely alatt a kereset nem érte el a minimálbér összegét, viszont  a nyugdíj összegének megállapításánál már arányosítani kell ezt az időszakot.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a Tbj. 30/A. §-ának (2) bekezdése szerinti mezőgazdasági őstermelő (az évi bevétele 20%-a után járulékot fizető őstermelő) 2007. december 31-ét követően szerzett biztosítási idejének, valamint a főállású kisadózó biztosítási idejének szolgálati időként történő figyelembevétele során is alkalmazni kell.

Vagyis az ő esetükben is a jogosultsághoz teljes tartamában beszámít a szolgálati idő, viszont a nyugdíj összegének megállapítása során már arányosítani kell. 

40. §

Szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt is, amely a munkaviszony (közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszony) jogellenes megszűnésétől annak helyreállításáig, vagy az utóbbi mellőzése esetén a jogviszony jogellenes megszüntetésének jogerős megállapításáig telt el. 

Szolgálati idő a felsőfokú tanulmányok idejére

41. §

(1) Szolgálati időként kell figyelembe venni

a) öregségi nyugdíj esetén az 1998. január 1-je előtt,

b) hozzátartozói nyugellátás esetén időpontra tekintet nélkül

a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott - legfeljebb azonban a képesítés megszerzéséhez a tanulmányok folytatása idején szükséges - tanulmányok idejét.

(2) A felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok címén a tanulmányi időszak (tanulmányi év, tanulmányi félév) kezdetét magában foglaló hónap első napjától a végét magában foglaló hónap utolsó napjáig eltelt idő számít szolgálati időnek.

(3) Szolgálati időként kell figyelembe venni a két egymást követő tanulmányi időszak közötti tanulmányi szünet idejét is.

(4) Több képesítés megszerzésére irányuló tanulmányok folytatása esetén legfeljebb az egyik képesítés megszerzéséhez szükséges idő vehető figyelembe.

(5) A külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok ideje szolgálati időként akkor vehető figyelembe, ha a külföldi állam joga szerint kiállított bizonyítvány és oklevél Magyarországon a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény rendelkezései szerint egyenértékűnek ismerhető el az illetékes hatóság szakvéleménye alapján, illetőleg a külföldi résztanulmányok idejét a hazai felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi időbe beszámították.

Itt tehát éles cezúra van az 1998. január 1-je előtti és az azt követő felsőfokú tanulmányi idők között az öregségi nyugdíj szempontjából. Az egyetemi, főiskolai tanulmányok ideje az öregségi nyugdíjra jogosító szolgálati időként 1998. január 1-je előtt e törvényi rendelkezésnél fogva, 1998. január 1-jétől viszont csak akkor vehető figyelembe, ha arra az egyetemi, fősikolai hallgató szolgálati idő szerzése érdekében megállapodást köt. Erről külön részletes összefoglalót írtam. 

Itt is ki kell emelnem, hogy a nők kedvezményes nyugdíja szempontjából egyáltalán nem vehető figyelembe a felsőfokú tanulmányok ideje.

Szolgálati időnek nem minősülő idők

42. §

(1) Szolgálati időként nem lehet figyelembe venni a fizetés nélküli szabadság, vagy a munkavégzés alóli mentesítés időtartamát, ha erre az időre nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem kifizetés nem történt.

(2) A szolgálati idő számításánál nem lehet figyelembe venni az előzetes letartóztatás, a szabadságvesztés tartamát. E rendelkezéstől eltérően szolgálati időként kell figyelembe venni

a) az előzetes letartóztatás idejét, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerősen felmentették, vagy a büntetőeljárást megszüntették,

b) a szabadságvesztés idejét, ha az elítéltet a bíróság utóbb jogerősen felmentette.

A szolgálati idő igazolása

43. §

(1) A szolgálati időt naptári naponként kell számításba venni és 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni. Ugyanazt az időtartamot csak egyszer lehet számításba venni.

(2) A szolgálati időt a társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartása alapján kell számításba venni.

A társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartásai alapján nem igazolt szolgálati időket - ha jogszabály másként nem rendelkezik - abban az esetben kell figyelembe venni, ha azokat az igénylő

a) a foglalkoztató által kiállított egykorú eredeti okirattal (igazolással), vagy

b) a foglalkoztató eredeti nyilvántartásai alapján kiállított igazolással, vagy

c) egyéb hitelt érdemlő módon

bizonyítja.

Egyéb hitelt érdemlő módon történő bizonyítás például, ha az igénylő munkatársi tanúk nyilatkozata alapján kívánja az állított jogviszony fennállását igazolni. A leginkább akkor lehet esélyünk a tanúnyilatkozatokkal való bizonyítás sikerére, ha olyan tanúkat találunk, akiknek a kérdéses időszakot már elismerték szolgálati időként.

A szolgálati idő bizonyítására alkalmas okmányok elsősorban a munkakönyv, munkáltatói igazolás, katonakönyv, ipari tanuló munkakönyv, egyetemi leckekönyv és hasonló iratok.

Egészségügyi dolgozók kiegészítő szolgálati idő szerzési lehetősége

43/A. §

 (1) A 43. § (1) bekezdés szerint számított szolgálati időn túl az egészségügyi dolgozók esetében kiegészítő szolgálati időként kell figyelembe venni a külön törvényben meghatározott, a heti 48 órát meghaladó önként vállalt többletmunkavégzésnek - a munkáltató által munkaórában igazolt - 2004. május 1-jét követő, - napi 8 óra alapulvételével átszámított - időtartamát.

(2) Az (1) bekezdés és a 43. § (1) bekezdés szerint külön-külön számított szolgálati idő együttes időtartamát a 20. § alkalmazásánál (ez a nyugdíjszámításra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza) kell figyelembe venni. 

Összefoglalásként ismételten hangsúlyozom, hogy a megszerzett szolgálati időnek kettős szerepe van a nyugellátások megállapítása szempontjából:

(1) befolyásolja a nyugdíjjogosultságot (teljes öregségi nyugdíjhoz nyugdíjhoz minimum 20 év, résznyugdíjhoz minimum 15 év szolgálati idő szerzése szükséges),

(2) befolyásolja a megállapított nyugdíj mértékét, mivel nyugellátásként a nyugdíj alapjául szolgáló nettó "életpálya"-átlagkeresetnek a szolgálati idő teljes években mért hosszától függő, a Tny-ben meghatározott százalékát állapítják meg.

Minél hosszabb a szolgálati idő, annál magasabb lesz a nyugellátás az "életpálya"-átlagkereset százalékában kifejezve (legfeljebb az átlagkereset 100%-a lehet a megállapított nyugdíj, ezt csak akkor haladhatja meg, ha a legalább 20 év szolgálati idővel rendelkező és a rá vonatkozó nyugdíjkorhatárt betöltött személy a nyugdíj megállapítása nélkül legalább 30 napra szolgálati időt szerez, mert az így megszerezhető nyugdíjnövelés - persze csak nagyon hosszú szolgálati idő szerzése esetén - akár az átlagkereset 100%-a fölé is növelheti a később megállapított nyugdíj összegét).

Fontos tudnivaló az is, hogy a TB nyugellátásra való jogosultság, illetőleg a nyugdíj mértéke meghatározásánál a szolgálati időt naptári naponként kell számításba venni, és 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni.

Ugyanazt az időtartamot csak egyszer lehet számításba venni. Vagyis ha valaki egyidejűleg több biztosítási jogviszonyban áll, azaz ugyanazon a naptári napon két vagy több munkáltatónál is dolgozik, ezzel többlet szolgálati időt nem szerezhet.

Ha hasznosnak találták ezt az összefoglalót, ne felejtsék el lájkolni és osztani a NyugdíjGuru oldalt sem barátaik és ismerőseik körében... :-)