A Kúria a nők kedvezményes nyugdíjára jogosító idő, illetve a szolgálati idő egyes kérdéseiről

A két kérdés, amelyről a Kúria döntött:

a) Beszámítható-e az az időszak a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító időként, amely alatt az érintett hölgy fizetés nélküli szabadságon volt és egyidejűleg ösztöndíjasként felsőfokú nappali tanulmányokat folytatott?

b) A volt szakiskolai tanulók tanulmányi ideje szakmunkástanulói viszonyban eltöltött időnek és a nyugellátás megállapításánál szolgálati időnek minősül-e?

A nők kedvezményes nyugdíjára jogosító idővel kapcsolatos határozat:

A másodfokú társadalombiztosítási szerv az alperes 2012. december 3-án kelt, a felperes szolgálati idő elismerése iránti kérelmét elbíráló határozatát helybenhagyta. A munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra, és arra kötelezte, hogy azt az időszakot, amely alatt a felperes fizetés nélküli szabadságon volt és egyidejűleg ösztöndíjasként felsőfokú nappali tanulmányokat folytatott, a nők kedvezményes öregségi nyugdíjra jogosító idejeként ismerje el. Az ítéleti érvelés szerint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. évi törvény (Tny.) 18. § (2a)-(2c) bekezdései alkalmazásával a tanulmányok idején is fennállt munkaviszony kereső tevékenységgel járó biztosítási jogviszonynak minősült, az a körülmény, hogy a felperes nappali tagozatos tanulmányok idején mentesült a munkavégzési kötelezettség alól, nem zárja ki a kereső tevékenységgel járó biztosítási jogviszony fennállásának megállapítását.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a Tny. 18. § (2a)-(2c) bekezdései és a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet (Kr.) 12. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozva.

A Kúria megállapította, hogy a munkaügyi bíróság a Kr. 12. § (1) bekezdés a) pontja helytelen értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy önmagában a munkaviszony fennállása, függetlenül attól, hogy a felperes folytatott-e ténylegesen kereső tevékenységet, a Tny. 18. § (2a) és (2b) bekezdése szerinti jogosultsági időbe beszámít. A perben nem volt vitás, hogy a felperes a megjelölt időszakban munkát nem végzett, munkavégzés ellenében járó bérben, díjazásban nem részesült. A peresített időszak a szolgálati időbe felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi időként beszámítást nyert, a nők kedvezményes nyugdíja szempontjából azonban jogosító időnek nem minősül, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (A határozat kelte: 2014. szeptember 8., Mfv.III.10.537/2013.)

A volt szakiskolai tanulók tanulmányi idejének jellegéről hozott határozat:

A volt szakiskolai tanulók tanulmányi ideje nem minősül szakmunkástanulói viszonyban eltöltött időnek és a nyugellátás megállapításánál szolgálati időnek.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 37. § (4) bekezdés és a 168/1997. (X.6.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Tny.vhr.) 29. § (1) bekezdése  szerint szolgálati idő a „szakmunkástanuló viszony alapján, valamint a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulóként” eltöltött idő, ami a nyugellátásnál is szolgálati időnek minősül.

1945 előtt és az azt követő években a szakmunkástanulók a munkáltatóval ún. tanoncszerződést kötöttek, különböző juttatások illették meg őket, és a tanulmányi idejük túlnyomó részét a termelésben töltötték el, a szakmával összefüggő iskolai elfoglaltság csupán heti néhány órát tett ki. Ezzel szemben a szakiskolai tanulók 1945 előtt és az az utáni években is tanoncszerződést a munkáltatóval - gyakorlati foglalkozást vezető munkahellyel - nem kötöttek, nem illették meg őket a tanoncokat megillető juttatások, tanulóidejüket korábban nem lehetett beszámítani sem munkajogi szempontból, sem a munkaviszony időtartamába.

A szakiskolai bizonyítványok a szakmákban ugyan egyenértékűek voltak a szakmunkás-bizonyítványokkal, ezek az iskolák lényegében a mai értelemben vett középfokú szakmai végzettséghez kötött munkakörök betöltésére képesítettek, és hasonlóak a jelenlegi technikumi oklevelekhez, illetőleg a jelenlegi szakközépiskolai érettségi bizonyítványhoz. A szakiskolai hallgatóknál nem a tanoncokhoz hasonló konkrét munkahelyi, fizikai munka végzése, hanem az elméleti tanulmányok elsajátítása, az iskolai tanulmányokat folytató tanuló tevékenysége volt a meghatározó.

Ezekre figyelemmel a szakiskolai tanulók e minőségben eltöltött ideje nem minősül „szakmunkástanuló-viszonynak, vagy tanulószerződés alapján szakképző iskolában tanulói viszonynak”, ezért a Tny. 37. § (4) bekezdés és a Tny.vhr. 29. § (1) bekezdése szerint szolgálati időnek nem tekinthető, ennél fogva a nyugellátás megállapításánál sem vehető figyelembe szolgálati időként. (KK 27. szám - MK 131. szám)

Összefoglalva:

a) Az az időszak, amely alatt egy hölgy fizetés nélküli szabadságon volt és egyidejűleg ösztöndíjasként felsőfokú nappali tanulmányokat folytatott, a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító időként nem ismerhető el. (Természetesen az érintett időszak az öregségi nyugdíj összegének megállapításához a szolgálati időbe felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi időként beszámítást nyer, csak a nők kedvezményes nyugdíja szempontjából nem minősül jogosító időnek.)

b) A volt szakiskolai tanulók e minőségben eltöltött ideje nem minősül szakmunkástanuló-viszonynak, vagy tanulószerződés alapján szakképző iskolában tanulói viszonynak, ezért szolgálati időnek nem tekinthető.

Kérem, osszák meg barátaikkal is ezeket az információkat, a nyugdíjra való felkészülés során hasznosnak bizonyulhatnak, különösen a hatósági nyugdíjbiztosítási adategyeztetés során segítenek tisztázni ezeket a fontos részletkérdéseket. És persze szeressék a NyugdíjGurut :-)