A bárányok hallgatnak

A világgazdaság résztvevői számára egyre kevésbé látható át, mi miért történik. Azt pedig még kevésbé lehet előre jelezni, hogy mikor mi fog történni. Ezért a legtöbb játékos sötéten látja a világot, hiszen aki katasztrófát jósol, az valószínűleg a legnagyobb pontossággal jelzi előre az eseményeket - csak éppen az időtávot nem tudja megmondani. 

A sötét próféciák természetesen valóra válhatnak, különösen akkor, ha eleve olyan világra vonatkoznak, amely maga is színtiszta elvonatkoztatás: a pénz világára.

A pénz, a tőke, az értékpapírok piacain a jóslatok minden fajtája önbeteljesítő. Ha farkast kiáltunk, jön a farkas. Ha a bárányok hallgatnak, mindenkit meg is esznek a farkasok. Ha nem marad más, akkor a farkasok egymást falják föl. Aztán minden kezdődik elölről.

Mindez legjobb szándékaink ellenére azért történhet meg, mert a globalitás játszmáit nem vagyunk képesek kívülről szemlélni: benne vagyunk, mint nyájban a birka, s csak riadtan bégetünk, míg belénk nem harapnak.

Olyan ez, mintha ülnénk egy óriási közlekedési dugóban, s megpróbálnánk a dugó okát a belsőégésű motorok mechanikájából levezetni. Soha nem fog sikerülni, mert a probléma más szinten jelentkezik.

Pedig ha jól megnézed, ki fizet a végén a világgazdaság egyre súlyosabb és egyre globálisabb gondjaiért, akkor nem is kell föltenned a távolbalátó szemüvegedet.

Mert te fizetsz érte.

Neked nyújtja be minden impotens kormányzat a számlát. Te állsz a sor végén, akibe minden szereplő belerúg egyet.

Mert fizet persze sok szereplő:

- fizet a globális versenyben éppen vesztes multi és minden munkatársa;

- fizet az országod nemzeti ipara, amely lemaradt a globális versenyben, mert eleve csak a bérrabszolga pozíciója áll nyitva az új belépők részére;

- fizetnek a hazai kis- és középvállalkozók is, mert előttük már ez a pozíció sem áll nyitva, tehát tőled - a te vásárlóerődtől - függ az életük, s ha te elszegényedsz, ők is süllyednek veled együtt;

- fizet az összes alkalmazott, akik állandó eposzi jelzője, a “bérből és fizetésből élők” egyenértékű a ”nyomorult adófizető népség” (misera plebs contribuens) kifejezéssel;

- fizetnek a nők, akikre egyre súlyosabb terhelés nehezül a munkakényszer, a gyereknevelési kényszer, a gyerektámogatási és szülőtámogatási kényszer miatt;

- fizetnek a gyerekek, akikre egyre kevesebb időnk jut, ezért egyre hálásabbak vagyunk a szórakoztatás high-tech formáiért, hogy leveszik rólunk a gyerekekkel való törődés terhét, s helyettünk hülyítik meg őket; és

- fizetnek az aktív szegények, akik előtt egyre inkább bezárulni látszanak a fölemelkedés liftjei.

Mégis, a végén az egészért te fizetsz majd: a leendő nyugdíjas. Ha mélyül a baj, téged rabol ki minden kormányzat. Ne legyenek illúzióid. A politika a legkisebb ellenállás irányába nyomul, ha forrást keres.